Avilai Teréz imája:
Lássalak csak téged, Jézusom, te drága,
Lássalak csak téged, Haljak meg utána.

Bíztatni akart. Az ablakon talán egy kis fény, még hozzánk is becsoroghat.

P. Pizabbala: A mágusok vágya akkor teljesedik be, amikor útjuk találkozik a kinyilatkoztatással. Ez Isten epifániája.

W. Stinissen: Semmiséged, csended, bűnöd elismerése alkalmat ad Istennek, hogy azzá tegyen, aki teérted lenni akar.

Mivégre a sok történet, az a sok fohász? Istennek annyi igéje halt el bennem, hogy arra még emlékezni is gyötrelem.

“Meglátta szemem üdvösségedet”, mondja végül. Addigra már tetőtől talpig csupa látásba merítkezett.

Siralomházban mulatok, pincérem az Isten … Földi vágyak nem fűtenek, de bensőm gyakran didereg.

Valahányszor sebzettséggel találkozott, rég elfeledett sebeiből szivárogni kezdett a vér.

Az újabb írásokat bemutató Útitársak hírlevélre itt iratkozhatsz fel.

Sokszor elképzelte: odaáll és elmondja a történetét, de sosem tette meg. Mert ha kinyitja a lelkét, akkor már nagyon fájna, ahogy sorban rádobják a követ.

Ha közelebb akarsz kerülni Istenhez, menj közelebb az emberekhez. Istennek emberszaga van.

Te sohasem leszel illő az Íráshoz, barátom. Nem te illeszkedsz hozzá, hanem az Írás kezd hozzád közelebb férkőzni.

De nem talált sem húsz, sem tíz igaz embert. Csak egy keresztrefeszített férfit.

Egy visszajáró, hűséges kuncsaft lép be a boltba. A polcokon mindenféle ima. A kiszolgálók finom lelki érzékenységgel kikevernek bármit.

Hogy kell egymást szeretni, Uram? És a pofozkodással hogy van, ennyire bárgyúnak kell lenni?

Hadd legyek sziget,
szentül, fenntartva Neked,
Isten, egyedül Veled.

Ahogy lelkem megszokta a csendet az imádságos elvonuláson, Isten mélysége és magassága egyre hallhatóbban kezdett beszélni hozzám.

A Megnemismert felhője: egy ismerős hang a 14. századból.

A Northumbria Community reggeli áldása. A Drogterápiás Otthonban, mikor egy terápiát végzett lakót útnak indítunk, mindig elmondom.

A tiszta imát csak belülről lehet ismerni. A találkozásról nem is az ember tanúskodik, hanem Isten.

Kempis Tamás imája a Krisztus követése című művéből.

Készítettem egy “Jézus nagy pillanatai” képregényszerű karácsonyi üdvözlőlapot. Túl térítős lett? – kérdeztem pár barátomat.

Egyiptomi kopt keresztény ének: Ő ki égnek s földnek Ura zsenge testbe alászálla … Zsenge teste megtöretik, értetek váltságul adatik.

Bözsi néni azt tanította, hogy ami igaz az egy-szerű. Egységes. Azóta ezt tanulom.

Wilfrid Stinissen: “Nem a hasonlóság alkot egységet, hanem a szeretet, mert összhangba hozza az eltérő adottságokat. “

A Messiás eljövetelét semmi más nem teszi ennyire őrülten beválalóssá, ennyire felszabadultá csak a szerelem.

A fa alatt idén nem volt igazán ajándék, kettesben ünnepelt a karácsonyfával. Aztán kinyitotta a Szentírást …

Ez egy olyan stáció, ami időtlen: megállít, ott tart. Megrendülten, csodálva. Karácsony és Húsvét titka előtt.

A bukás. A bűnbeesés. Mulandóság, ősz. Esés, hullás, zuhanás. A mindenből a végesbe születése által.

De az emberben vesztegléssé és türelmetlenséggé fajult a várakozás. És szivárogni kezdett az idő.

Keresztúr télen a legszebb…Mikor őt is átöleli végre a vén hó…S nagy pelyhekben hull a csend, az Ő kézjegye.

Olyan sok teológiai mélységet és magasságot hordoz. Tanít, megsimogat és felemel Istenhez, aki emberré lett.

Nem azt mondod, akarjatok, szerezzetek, markoljatok … Időzés, fülelés, meg- és közelengedés. Gyengéd nesztelenség.

IVK kerekasztalbeszélgetés Kovács Endrével, Sefcsik Zoltánnal és Végh Csengével, moderál Nyikos Anna.

David Lynch filmje a másikért megtett útról szól. Az Érkezőt várjuk, az egyre közeledőt, miközben peregnek a mindennapok.

Jézus leguggolva, kitárt karokkal kiáltja felém: „Ki jön az én házamba?”
S én futok, botladozva, légszomjasan,
nyilalló oldallal, egy életen át.

Ha a hontalanság dermeszt,
és a száműzetés rideg,
tudd meg: már úton vagy.

Külön-külön csak szavak vagyunk,
Együtt azonban költemény.

Milyen kihívások elé állít az a közösség, amelyben az élő Krisztus megjelenítése a tét?

A festményt Dániel könyvéből a három fiatalember története ihlette, akiket Babilon királya tüzes kemencébe vetett.

Gondolatok Rowan Williams “Tanítványként az úton – A keresztény élet esszenciájáról” című könyvéről

Teljes szeretet, körülvesz és betölt, életet ad és fenntart, mindenhol jelenvaló, de csak minősített alkalmakon veszünk róla tudomást.

Ha meg kellene tippelnünk, milyen embereket választ ki Jézus, alighanem nagyot tévednénk.

Isten az ember beteljesedése. Meglepő, hogy az Isten utáni vágyból ugyanannyi fájdalom, mint öröm fakad.

A legynagyobb szabadság a szegénység, ha nincs semmi másod, mint Krisztus szeretete, mely szorongat.

Sólyom Bea beszélget Kovács Endivel.

Különbség van az Istennek ajánlott képzelet és a valóság elkerülését szolgáló képzelet között.

Ha olyasmivel foglalkozunk, ami eltávolít Istentől, vagy nem hozzá vezet, csak az időnket vesztegetjük, és elvétjük életünk igazi célját.

Itt békességre lelhetünk, ami abból fakad, hogy bár többnyire nem vettük észre, sohasem voltunk teljesen egyedül.

“Elfelejtettem Istent”, írja Tolsztoj. Mit tegyünk akkor, ha mi is ezt tapasztaljuk, és, ahogy Tolsztoj fogalmaz, szeretnénk „felemelkedni”?

Érdemes megvizsgálnunk a szavak nélküli imádsághoz való hozzáállásunkat, az annak elutasítását, illetve támogatását szolgáló szemléletmódot. Nagy a tét.

Miért tartunk a csendtől? És mit kapunk a csendben?

Lassan kezébe vette a könyveket. Egyiket a másik után. Megsimogatta őket, ujjai közt végigfuttatta a lapokat. Nem tudta, hogy mire vágyna.

Hogyan ismerjük meg Istent úgy, hogy azt a valóságát is elismerjük, ami túlmegy a számunkra járatos megismerési utakon?

A közelmúltban egy ismerősöm ezt kérdezte: Nem luxus a spiritualitás?

Lábad alatt kifeszített kötél,
egy lépés és aztán megint egy,
tudatosan lépkedsz, óvatosan.

A lelkipásztor előtt Peterson szerint két út áll: vagy átblöfföli az életét, vagy belemerészkedik a szeretet bensőségességének útjaiba.

Azelőtt azt kérdeztem: „Származhat-e a középkori szerzetesektől valami jó?”, most ezt: „Származhat-e tőlük olyan, amiből ne tanulhatnánk?”

Ha ránézek, ha csodálom, vagy utálatot kelt – egyszerre szembesülök vele és magammal. Ez a kölcsönösség Isten vallomása az emberlétről.

Az Anyaszentegyház időt és teret átívelő népes társasága, ami most is a miénk, Odaát nyilvánvaló közösség lesz.

Kint, Isten szabad ege alatt nem-é mindig ünnep van? Mert ott csend van. Van valami isteni ebben a csendben.

A zarándoklat, mint teremtményi mivoltunk megélése, úton járás Istennel, be- és felfelé figyelés, és a sákramentumok.

Juhász Gyula De profundis verse a Zsongom megzenésítésében

A Northumbriai közösség esti liturgiájának hitvallása.

Ki kell mondani a gyógyító szót, meg kell tenni, amit megtehetünk – és folyamatosan „imádsággal kísérni” az egész embert.

Krisztusra nézek, vajon Ő mit mutat ezzel kapcsolatban?

Ezen fordult meg a bűnvalláshoz való hozzáállásom. Hogyan néz rám az Isten? Kritikusan, elégedetlenül, vagy szeretettel, törődéssel és az ő végtelen irgalmával?