Külön-külön csak szavak vagyunk,
Együtt azonban költemény.

Milyen kihívások elé állít az a közösség, amelyben az élő Krisztus megjelenítése a tét?

Az újabb írásokat bemutató Útitársak hírlevélre itt iratkozhatsz fel.

Ha ez az isteni Csend vezet – végre valahára elérkezem arra a helyre, amely éppen engem nélkülöz.

A Szentlélek beszélni tanít. Nem értjük azt, ami van. Az egész pünkösdi történet egy ízzó nyelvesemény.

Naponként szükségünk van arra, hogy Isten ne múltbeli emlék, hanem jelenlétével emlékeinket foltozó gyógyító Isten legyen.

Akit Isten Lelke vezérel, mintha nem lenne magánál, pedig éppen most ért el egészen magához, mielőtt végleg belső emigrációba vonult volna.

Az igazság elviselhetetlen a Lélek nélkül. Az az igazság pedig, ahová a Lélek elvezet: az Isten szeretetére hagyatkozó tapintat.

Istennek emberszaga van. Teljes mértékben belemártja magát az életbe, a szeretet gyengeségének hatalmával gyógyít.

Pünkösd nem az intézményes egyház létrejöttének az ünnepe, hanem annak, hogy a teremtett és megváltott ember testképzavarából kigyógyúlhat.

Nem érem mindig nyomát, de akarom hinni, hogy érint. Vajon megérzik-e a posztmodern zajban vagy általa, ha igen?

A festményt Dániel könyvéből a három fiatalember története ihlette, akiket Babilon királya tüzes kemencébe vetett.

Gondolatok Rowan Williams “Tanítványként az úton – A keresztény élet esszenciájáról” című könyvéről

Teljes szeretet, körülvesz és betölt, életet ad és fenntart, mindenhol jelenvaló, de csak minősített alkalmakon veszünk róla tudomást.

Úgy tűnik, Isten ahhoz, hogy észrevegyük azt, ami van, elveszi szemünk elől azt, ami látható.

Mintha vendég lennék ebben a Szent Társaságban. Beülhettem, és Velük utaztam, Ők pedig velem.

Ha meg kellene tippelnünk, milyen embereket választ ki Jézus, alighanem nagyot tévednénk.

Isten az ember beteljesedése. Meglepő, hogy az Isten utáni vágyból ugyanannyi fájdalom, mint öröm fakad.

A legynagyobb szabadság a szegénység, ha nincs semmi másod, mint Krisztus szeretete, mely szorongat.

Sólyom Bea beszélget Kovács Endivel.

Ilyennek még sosem láttam Jézust a kereszten, mintha kitárt karjaival azt üzenné, hogy örüljek.

Az Élő összekuszálódott emlékek szálait bogozza …itt árad szét közöttünk ma is.

a Háromság meghasadt,
a Teremtő kéz vérzett
vele együtt hajnalra hitem,
feltámad a szélben

Különbség van az Istennek ajánlott képzelet és a valóság elkerülését szolgáló képzelet között.

Jézus leguggolva, kitárt karokkal kiáltja felém: „Ki jön az én házamba?”
S én futok, botladozva, légszomjasan,
nyilalló oldallal, egy életen át.

A tavasz eszhatologikus példázat. Az eljövendő Nagy Újulás előhírnöke. Örömbe öltöztet, dalolásra késztet, csordultig telítődünk összhangjával.

Ha a hontalanság dermeszt,
és a száműzetés rideg,
tudd meg: már úton vagy.

Jézus,
amikor hívsz,
félrehívsz.

Most nehéz csöndbe burkolózik a menny, most válasz nélküli kérdések nyújtóznak az égig, most egy szomorú, mély sóhajtás az imádságunk…

Jézus szenvedésének szemlélése arra hív bennünket, hogy megszabaduljunk a nagyzási őrülettől és ne akarjunk olyanok lenni, mint Isten.

zarándokzsoltárokkal nagyheti személyes és közösségi elcsendesedésre

Ha olyasmivel foglalkozunk, ami eltávolít Istentől, vagy nem hozzá vezet, csak az időnket vesztegetjük, és elvétjük életünk igazi célját.

Itt békességre lelhetünk, ami abból fakad, hogy bár többnyire nem vettük észre, sohasem voltunk teljesen egyedül.

“Elfelejtettem Istent”, írja Tolsztoj. Mit tegyünk akkor, ha mi is ezt tapasztaljuk, és, ahogy Tolsztoj fogalmaz, szeretnénk „felemelkedni”?

Érdemes megvizsgálnunk a szavak nélküli imádsághoz való hozzáállásunkat, az annak elutasítását, illetve támogatását szolgáló szemléletmódot. Nagy a tét.

Miért tartunk a csendtől? És mit kapunk a csendben?

Lassan kezébe vette a könyveket. Egyiket a másik után. Megsimogatta őket, ujjai közt végigfuttatta a lapokat. Nem tudta, hogy mire vágyna.

Hogyan ismerjük meg Istent úgy, hogy azt a valóságát is elismerjük, ami túlmegy a számunkra járatos megismerési utakon?

A közelmúltban egy ismerősöm ezt kérdezte: Nem luxus a spiritualitás?

csökött rossz részemet
az lássa Istenem
ki takarva ölelné
egészen csendesen

Lábad alatt kifeszített kötél,
egy lépés és aztán megint egy,
tudatosan lépkedsz, óvatosan.

A lelkipásztor előtt Peterson szerint két út áll: vagy átblöfföli az életét, vagy belemerészkedik a szeretet bensőségességének útjaiba.

Azelőtt azt kérdeztem: „Származhat-e a középkori szerzetesektől valami jó?”, most ezt: „Származhat-e tőlük olyan, amiből ne tanulhatnánk?”

Ha ránézek, ha csodálom, vagy utálatot kelt – egyszerre szembesülök vele és magammal. Ez a kölcsönösség Isten vallomása az emberlétről.

Az Anyaszentegyház időt és teret átívelő népes társasága, ami most is a miénk, Odaát nyilvánvaló közösség lesz.

Kint, Isten szabad ege alatt nem-é mindig ünnep van? Mert ott csend van. Van valami isteni ebben a csendben.

A zarándoklat, mint teremtményi mivoltunk megélése, úton járás Istennel, be- és felfelé figyelés, és a sákramentumok.

Juhász Gyula De profundis verse a Zsongom megzenésítésében

A Northumbriai közösség esti liturgiájának hitvallása.

Ki kell mondani a gyógyító szót, meg kell tenni, amit megtehetünk – és folyamatosan „imádsággal kísérni” az egész embert.

Krisztusra nézek, vajon Ő mit mutat ezzel kapcsolatban?

Szégyen szirmaimtól
szabadítasz…

Ezen fordult meg a bűnvalláshoz való hozzáállásom. Hogyan néz rám az Isten? Kritikusan, elégedetlenül, vagy szeretettel, törődéssel és az ő végtelen irgalmával? 

Az egyik testvér úgy áll a másik testvér mellé, hogy ebben a találkozásban legteljesebb módon adjanak teret annak, amit számukra Isten ott és akkor elkészített.