“Jézus ma akar a szívünkbe érkezni. Ehhez az kell, hogy a csendben és az imában időzve
először önmagunkhoz érkezzünk meg, másként nem vesszük észre, amikor Ő érkezik.”
 
Anselm Grün
 

Aktuális

Testet ölt

Az idei adventben az inkarnáció, a testetöltés vagy testtélétel titka körül járnak a honlapon megjelenő tartalmak.
A szerkesztő előszava.

Ist ens zót ago lva

Imádságos vagy elmélkedős könyvnek nevezném, ha van ilyen, és ha meg kéne nevezni. Egy hétre csak egy igeszakasz. Nem beszél sokat. Inkább inspirálódik és inspirál, megdolgoztat.

Az Ige

Jó ötletnek tartottam, de aggódtam, hogy nem fogja tudni megvalósítani. Nagyon határozott volt, egyedül szerette volna elkészíteni. Bement a szobájába, magára zárta az ajtót.

Ringató

Harminc éve nem vagyok magamnál.
Másokhoz koldusként ide-oda kopogtatok,
Csak egy kis időre fogadjatok!

Egy adventbe lépés története

Fejembe vettem azt, hogy ha eljutok az első adventi vasárnapig, akkor már lesz erőm élni, akkor már valahogy Jézus valósága határozza meg a várakozást.

Hogyan tovább?

A remény rendkívül ambivalens érzés. Csak a szenvedés talaján tud kicsírázni. Nem lehet privatizálni vagy korrumpálni. A remény köztulajdon.

Szeretnél rendszeres értesítést kapni a frissen feltöltött alkotásokról?

Az újabb írásokat bemutató és minden hétfőn kiküldött Útitársak levélre itt iratkozhatsz fel.

Frissen a nyomdából: “Lelki éhség”. Könyvbemutató.

A protestáns spiritualitástól protestáns szemmel. Új monográfia: másfél tucatnyi tanulmánnyal.

Az ajándék: Merj élni és merj gyászolni!

Sírj, kiabálj. Fejezd ki a gyászodat. Mikor eltelt a fél óra, takard be a szerettedet gondosan a szívedbe, és menj vissza az életbe.

Megvigasztalódás – megvigasztaltatás

Az emberi utak körbe-körbejárnak, s nem vezetnek sehova. Egyetlen vigasztalódásunk, hogy Jézus tulajdonai vagyunk.

Az ámulat mezsgyéjén

Ami emberré tesz minket, és lehetővé teszi a boldogság megtapasztalását, az a csodálat és a megrázkódtatás között feszülő ív.

Bús foszlányok

Érthetetlen. Bizonytalan.
Könyörgő kétségbeesés.
Fájdalom. Búcsú. Elengedés.

Puha takaró

Az elhordozhatatlan és az elhordozható, a felfoghatatlan és a felfogható együtt nyomták a vállát. Ez térdre kényszerítette.

Nagymamám emlékére

Gyertyák világítanak s elégnek.
Egy vörös levél bájosan kacag az elmúláson, nem tudva, mi fáj a létezőnek.

Tata

Egyszer kinevettek pesti barátaim, hogy így hívom. Kék fémes Simson robogón ült. Motor váza, mint egy hullámcsapás.

Pater meus

Az emlékezet pillérein dús nyomokban piszok. Nem tudom a csintalan szép szemedre hányni. Magam vagyok a koszorúd, ezt adtad nekem.

Zsongom: Kimondatlan

Kimondatlan félszavakból emlékek háza épül, elhallgatott vágyaimból tornáccá feszül, kiülök s vágyom, vágyom a másra, tompítsa el az űrt

Fragmentált kapcsolataink jövője

Istennek sokféle kapcsolata van a világgal, amelyek mindegyikét áthatja a szeretet, amely az egyetlen viszonya a világgal. 

Nevemen szólít

Isten a nevemen szólít, hogy az Új Jeruzsálemben egy új nevet ír majd nekem egy kövecskére, amit csak én tudok, hogy úgy szólít meg és olyannak lát, amilyennek senki más.

A felhő

A nő mosolyogva csukta be a kertkaput a vidám kis csapat után.
„Jó lesz egy kicsit egyedül lenni” – gondolta.

Világok választanak el

Világok választanak el
minket egymástól
mégis szeretjük
egymást

Szerető figyelem

Ezen fordult meg a bűnvalláshoz való hozzáállásom. Hogyan néz rám az Isten? Kritikusan, elégedetlenül, vagy szeretettel, törődéssel és az ő végtelen irgalmával? 

Az ökumenikus párbeszédről

Annak az egységnek az útja, amiért Krisztus Urunk imádkozott, Krisztus személyében és jelenlétében keresendő.

A csendesnapok nyomában: a sabbat mint útmutatás

Heschel rabbi szerint nem a hat nap szenteli meg a hetediket, hanem a hetedik szenteli meg a hatot.

Hit hangjai a sötétségből

Zsákutcában vagyok, és te juttattál ide, ó Istenem! Megtalállak a sötétben? Nem a még megmaradt fénysugarakban, hanem a sötétségben?