Lelkigondozói munkám mellett lelki kísérést (KRE-HTK), pasztorális tanácsadást (SSZHF) és lelkivezetést (Ignáci Lelkiségi Központ) tanítok. Szeretek embereket meghallgatni ott legbelül, és másokat erre tanítani. Folyamatosan tanulom a szeretést, az Istenre hagyatkozást és az imádságot. Szeretem a csöndet, a szépet és a sokszínűséget. Hálás vagyok, hogy egy teológus feleségeként és két fiatal felnőtt édesanyjaként mindebben részem lehet.
W. Stinissen: Semmiséged, csended, bűnöd elismerése alkalmat ad Istennek, hogy azzá tegyen, aki teérted lenni akar.
Ha meg kellene tippelnünk, milyen embereket választ ki Jézus, alighanem nagyot tévednénk.
Isten az ember beteljesedése. Meglepő, hogy az Isten utáni vágyból ugyanannyi fájdalom, mint öröm fakad.
Itt békességre lelhetünk, ami abból fakad, hogy bár többnyire nem vettük észre, sohasem voltunk teljesen egyedül.
A valódi ön- és emberismeret Isten jelenlétében adatik és válhat sajátunkká.
A gyászon átmenni belegyógyulás volt az emberi valóságba.
Szemelvények Nicholas Wolterstorff: Korai sirató című könyvéből
Jézus ‘bevon-ulása’ Jeruzsálembe a bárcsak ünnepe, ő afelé von, hogy az igazi békét benne keressük.
Zsákutcában vagyok, és te juttattál ide, ó Istenem! Megtalállak a sötétben? Nem a még megmaradt fénysugarakban, hanem a sötétségben?
Advent 3. vasárnapja a pásztoroké: az öröm vasárnapja. Megdöbbenés nélkül nincs igazi öröm. Mindig van benne valami rácsodálkozás.
