Kovács Endi

Avilai Teréz imája:
Lássalak csak téged, Jézusom, te drága,
Lássalak csak téged, Haljak meg utána.

P. Pizabbala: A mágusok vágya akkor teljesedik be, amikor útjuk találkozik a kinyilatkoztatással. Ez Isten epifániája.

Az újabb írásokat bemutató Útitársak hírlevélre itt iratkozhatsz fel.

A Megnemismert felhője: egy ismerős hang a 14. századból.

A tiszta imát csak belülről lehet ismerni. A találkozásról nem is az ember tanúskodik, hanem Isten.

Kempis Tamás imája a Krisztus követése című művéből.

Bözsi néni azt tanította, hogy ami igaz az egy-szerű. Egységes. Azóta ezt tanulom.

Wilfrid Stinissen: “Nem a hasonlóság alkot egységet, hanem a szeretet, mert összhangba hozza az eltérő adottságokat. “

Ez egy olyan stáció, ami időtlen: megállít, ott tart. Megrendülten, csodálva. Karácsony és Húsvét titka előtt.

Nem azt mondod, akarjatok, szerezzetek, markoljatok … Időzés, fülelés, meg- és közelengedés. Gyengéd nesztelenség.

IVK kerekasztalbeszélgetés Kovács Endrével, Sefcsik Zoltánnal és Végh Csengével, moderál Nyikos Anna.

Ha a hontalanság dermeszt,
és a száműzetés rideg,
tudd meg: már úton vagy.

Milyen kihívások elé állít az a közösség, amelyben az élő Krisztus megjelenítése a tét?

Úgy tűnik, Isten ahhoz, hogy észrevegyük azt, ami van, elveszi szemünk elől azt, ami látható.

Sólyom Bea beszélget Kovács Endivel.

Különbség van az Istennek ajánlott képzelet és a valóság elkerülését szolgáló képzelet között.

Jézus,
amikor hívsz,
félrehívsz.

Az adventi várakozás arra hív, hogy ne legyünk se erőszakosak, se tunyák, hanem hogy Felé forduljunk.

Ha olyasmivel foglalkozunk, ami eltávolít Istentől, vagy nem hozzá vezet, csak az időnket vesztegetjük, és elvétjük életünk igazi célját.

Aki ezt a könyvet elolvassa és azt éli meg, hogy az rá csak egy kicsit is hasonlóan hat, mint ahogy rám hatott, vigyázzon: lénye mélyebb rétegeivel szembesülhet.

“Elfelejtettem Istent”, írja Tolsztoj. Mit tegyünk akkor, ha mi is ezt tapasztaljuk, és, ahogy Tolsztoj fogalmaz, szeretnénk „felemelkedni”?

Jézus előfutárát, Keresztelő Jánost, arra inti, hogy szabaduljon meg személyes kis várakozásaitól, hogy teret adjon Jézus üdvözítő szavának.

Érdemes megvizsgálnunk a szavak nélküli imádsághoz való hozzáállásunkat, az annak elutasítását, illetve támogatását szolgáló szemléletmódot. Nagy a tét.

Miért tartunk a csendtől? És mit kapunk a csendben?

Hogyan ismerjük meg Istent úgy, hogy azt a valóságát is elismerjük, ami túlmegy a számunkra járatos megismerési utakon?

A közelmúltban egy ismerősöm ezt kérdezte: Nem luxus a spiritualitás?

Talán mindig is azt akarta, hogy Benne a Láthatatlant lássuk, hogy az Ő Atyjának legyünk a fiai és a lányai, és amikor ez megtörténik, Ő a háttérbe húzódjon?

Azt éreztem: most sokkal inkább annak van itt az ideje, hogy kifejezzem: az ember elismerés utáni sóvárgása mögött spirituális keresés áll.

Bár a szenvedésen átmenni gyötrelmes, mégis kapoccsá lehet. – A szenvedés és Krisztus megváltásának egybetartozása.

Szenvedésünk végállomása nem a fájdalom keserűsége, hanem a szenvedés Krisztusa. Isten belénk szereti magát Jézusban.

Lábad alatt kifeszített kötél,
egy lépés és aztán megint egy,
tudatosan lépkedsz, óvatosan.

A lelkipásztor előtt Peterson szerint két út áll: vagy átblöfföli az életét, vagy belemerészkedik a szeretet bensőségességének útjaiba.

Miként illesszük össze az Isten utáni és az emberek utáni vágyunkat, amelyek egyaránt lényegi részünk?

Azelőtt azt kérdeztem: „Származhat-e a középkori szerzetesektől valami jó?”, most ezt: „Származhat-e tőlük olyan, amiből ne tanulhatnánk?”

Philip Yancey közel megy a szenvedéshez. Üzenetének ereje abban rejlik, hogy a megrendülést és a reménységet mindvégig együtt tartja. Videofelvétel.

Egy elképzelt beszélgetés Istenről, emberről Merton és Levinas között.

Imádságos elvonulás keresztény szolgálóknak a Barnabás Csoport szervezésében.

Istennel és az emberekkel megélt kapcsolatunk a zsindelytetőhöz hasonlóan egy egységet alkot, azt javítani csak úgy lehet, ha az egészet újrarakjuk.

Legyek bár csendes intenzitás,
vagy szótlan megrendülés.
Hadd legyek áradás.
Az Atyáé, a Fiúé, és a Léleké.

Ravasz László: A Golgota nagy csendessége isteni szünjel a kitörni készülő húsvéti ujjongás bevezetésére.

Fejembe vettem azt, hogy ha eljutok az első adventi vasárnapig, akkor már lesz erőm élni, akkor már valahogy Jézus valósága határozza meg a várakozást.

A szerkesztő előszava a hónap témájához.

Miközben a lelki éhség alapérzésünk, Jézus azt mondja nekünk “van nekem eledelem, amiről ti nem tudtok”. Hol és merre tartunk mi az éhség útján?

A protestáns spiritualitástól protestáns szemmel. Új monográfia: másfél tucatnyi tanulmánnyal.

Annak az egységnek az útja, amiért Krisztus Urunk imádkozott, Krisztus személyében és jelenlétében keresendő.

“… hálákat adott és megtörte… “

Aki imádkozik, viteti magát, ahogy a papírcsónak a patak vízén. Így viszonyul Istenhez. Ez a közös az imádságban és a játékban: az önfeledtség.

Ki elbújsz, hogy kutassunk,
sóvárogsz, hogy kitartsunk,
kurjantasz, ha találunk

Ki ismer minket jól? És mikor? Mi a nevünk?

Bonhoeffer verse 1944-ből
Ki vagyok én? … Másokat ámító,
magában sápító hitvány alak?

Heschel rabbi szerint nem a hat nap szenteli meg a hetediket, hanem a hetedik szenteli meg a hatot.

Életünk áramlás. Olyanok vagyunk, mint egy folyómeder. A gyermekség arra hív, hogy ezt az életet beengedjük; a felnőttség arra, hogy tovább is adjuk.

Az imádság olyan, mint egy áramlás, az isteni élet áramlása, valahogy úgy, mint ahogy a szívben az egészség titka az átáramló vér.

Kerekasztal beszélgetés
Kálvin és Ignác konferencia

Jézus minden embert a szeretet társasága felé vezet. Ebben az írásban e szeretet befogadásának és továbbadásának az útját szeretném nyomon követni.

Add még magad, Lélekben és valóságban, kenyérben és borban,
még ha minden ünneplésünk, újabb szegütés is.

A szerkesztő előszava.

Jézus mennybemenetelében a menny és a föld úgy találkoztak, ahogy azelőtt aligha. Számára a távolság közelség, és az emberi test is a dicsőség hordozója.

A keresztény misztika a szerető Isten és az Őt befogadó emberek meghitt találkozásainak összhangzata.

Aki a szelet lexikonból ismeri, nem sokat tud róla. A szelet abból ismerjük, hogy hat ránk. Ilyen Isten is.

A tét a Krisztusban maradás, a nem a magunkért, hanem a Krisztusért élés.

Jézus jelenléte mindjobban a távolba vész… Ha belül éjszaka van, odakint hogyan lehet nappal?

Nagyszombat a valóságtól elszakadt lélek gyógyírja, nem csupán köztes idő, mint egy postai küldeményben a töltelék csomagolóanyag.

A böjt hivatása spirituális: a keresztény böjtben az ember Isten előtt alázkodik meg, Isten előtt tárul fel, Istennek szolgáltatja ki magát.

“Hogy teljesen birtokába vehesse Ő,
Ne kívánjon birtokolni semmit” … Így lesz az üresség meghívás.

Miközben azt hisszük, a másikért cselekszünk, saját belső emberünk is épül. Ebben rejlik az engedelmesség huncutsága.

Áldottak, kik nem tudják összetartani,
magukat sem, lelkükre más vigyáz.

Az ünnepek túlmutatnak azon, ami épp látható. Emlékeztetnek, hogy az is létezhet, amit csak sejtünk …

A szabadság, amit Jézus ad, nem úgy határozza meg magát, hogy mitől szabad, hanem úgy, hogy mire szabad.

Magyaráz a prédikátor,
elemez a politikus,
részletez a szóvivő,
ecsetel a családfő.

Lehet, hogy a hozzánk érkezőben maga jön el, az Isten? A válasz megadásához kell a … , hogy legyen bennünk számára hely.

Avagy a keresztény retorika nyomában.
Jézus szavai életet hordoznak, ennek erejét keresztény életem első napjától fogva érzem. Általuk fordult ateizmusom istenhitbe.

A szerkesztő előszava. A hónap témája: Kik vagyunk mi, protestánsok? A latin „protestere” fordítható úgy, hogy “tiltakozik”, és úgy is, hogy “tanúskodik”.

A „kegyesség” útját kereső ember életét és tetteit a kegyelem – Isten lényének személyre szóló kiáradása és ennek továbbadása – határozza meg.

A keresztény spiritualitás dióhéjban.

A természethez való más és más hozzáállás megismerése során bejárt út némely meglátása, mint saját életem állomásai.