„Az Ige testté lett” János 1,14a
„és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.” Lukács 2,7
„a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.” János 1,11
„A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” Lukács 2,12
Karácsony
Amikor a szerelmes elérkezettnek látja az időt, és már nem tud, és nem is akar a vágyain uralkodni, lemeztelenedik végképp, és átadja magát. Ilyenkor egy gyermekhez hasonlóan gyenge, egyszerű, kiszolgáltatott, szégyen és feltétel nélküli. Ha jó belegondolok, semmi más nem indokolja a Messiás eljövetelét, semmi más nem teszi ennyire őrülten beválalóssá, ennyire felszabadultá, csak a szerelem. Isten érdekeltségének legszebb bizonyítéka ez a belevetettség.
1. Szó. „Az Ige testté lett” János 1,14
Amikor a szerelmes így mutatja meg magát, akkor nem is kell mondania semmit, mert olyankor azzal mondja el a legtöbbet, hogy van. Jelenlétével minden addigi ígéretének beteljesedését közli. A szavak nélküli megvalósulás ideje ez. A csendes éj. Jelenléte maga a kinyilatkoztatás. Isten szótlan testbeszéde erőt ad ahhoz, hogy őszinték legyünk. És egyszerre csak hihetővé válik, hogy a tettnek ebben a lemeztelenített jelenlétében, testközeliségben minden ígéret beváltható.
2. Test. „testté lett” János 1,14
A karácsonyi születéstörténet nem egy plátói szerelemből fakadó zsoltár, hanem a test rehabilitációjának násztánca. (Testbeszéd.) A szerelmes lemeztelenedése bevállalhatóvá teszi a társ saját, sebhelyes, tökéletlen testét is. Ha ennyire bátran kiszolgáltatja magát nekünk az Isten, akkor nekünk sem kell annyi energiát befektetni abba, hogy magunkat takargassuk. A születéstörténet nem csak feltétel nélküli közeledését közli, de önmagunk elfogadásának lehetőségét is megadja. Ha Velünk az Isten, akkor nekünk sem éri meg már önmagunk és egymás ellen fordulni.
3. Hely. „nem volt számukra hely” Lukács 2,7
A ház, ahol lakunk, a város, az ország nem biztosít teret az intimitáshoz. Nincs hely. Nincsenek üres terek. Az üresség maga a vákuum, ami válogatás nélkül mindent magához ránt, hogy a szerelmes helyét valami kacattal kitöltse. Óh, mennyi pótcselekvés, mennyi elv, mennyi gondolat, eszme, ideólógia, mennyi mázas, kegyes érzület születik meg az Isten helyén. „Istenszurrogátumok.” A szerelmes még ebben a fülledt telítettségben is megtalálja a helyét az intimitásnak.
4. Körülmények. „Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívhez szólóan beszélek vele.” Hóseás 2,16
Semmi sem állhatja útját a születésnek és a szerelemnek. A szerelmes találékony. Minden alkamat megragad, hogy a szerelmese közelében legyen, és őt puszta jelenlétével lábáról levegye. Megtalálja a módját annak, hogy a kedvezőtlen körülmények között is lássa és éríntse azt, akit szeret. Most is. Alkalmas és alkalmatlan időkben.
5. Tudás. „bölcsek érkeztek napkeletről” Máté 2,1
A szerelmes semmit sem sem rejt el abból, amit róla tudni lehet. Önfeledten és szinte naív módon, csacsogva és derűsen meséli el a történeteit annak, akit szeret. És ezekben a szerelmes történetekben mindig ott a van másik is. Álmában is róla álmodik. Terveit is vele tervezi. Nincs titok. Nincs B terv. Semmi rejtett információ. A szerelmes mindenbe beavat. Mindenét megosztja: tudását, terveit, álmait, életterét. És mindenre kíváncsi. Nem információkat gyűjt, nem oknyomoz, nem leskelődik, nem kémkedik, nem tényfeltár, hanem a szerelem szent megismerésben gyakorolja magát. Csak a szerelmes képes arra, hogy egy életet rászánjon, hogy szerelmesét megismerje, és attól sem riad vissza, ha valamit már tud.
6. Hatalom. „Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet.” Máté 2,3
Heródes a saját meztelenségétől retteg. Képtelen elfogadni, hogy saját testének sem ura már. A hatalom mindig a mások teste fölött gyakorolt uralma mögé rejti el tehetetlensége miatt érzett kétségbeesését. Nem kell ugyan mindenkinek a betlehemi jászolban fekvő kisded Jézushoz eljutni, de a keleti bölcseknek biztos. Akik a királyt keresik, az uralkodót, a hatalmast, akik a törvény és a rend őrét akarják látni, azok számára a kiszolgáltatott, az egyszerű, a gyenge és erőtlen gyermek Jézussal való találkozás egy kihagyhatatlan hitfejlődési stáció. A királyok és bölcsek számára a keresztút a betlehemi jászolnál kezdődik.
7. Egyszerűség. „A jel pedig ez lesz” Lukács 2,12
A szerelmes a legapróbb gesztusokat is jelnek veszi. A kiábrándult és csalódott még a legegyértelműbb jelekből sem tud olvasni már. Nincs ebben semmiféle pátosz. Végtelenül egyszerű, nyers és természetes. Mint a jászol. Nem hivalkodó, nincs benne semmi titok, szinte közhelyes és banális, természetes, mint egy gyermek születése. Szinte észrevétlen, szinte magától érthetődő. A rendkívüli, ebben az egyszerűségben is tud nagy és valódi lenni.
8. Hódolat. „és leborulva imádták őt” Máté 2,11
A szerelmes szépnek lát. A szerelmes tekintetében megszépül az arcom, és segít magamat is szépnek látnom. Mivel ajándékozzam meg? Mit vigyek neki? Mivel lepjem meg? Mivel tudnám meggyőzni, hogy enyém legyen Ő, aki már ide adta magát? A hódolat nem arany, nem tömjén és nem mirha. A hódolat a térdrehullás, az, amikor hagyom magamat a lábamról levenni, és menthetetlenül magával ragad a szerelem.