A böjtölés ősi keresztény gyakorlat, melyet méltatlan módon sokak elfelejtettek és száműztek a hétköznapi hitéletből. Jézus, amikor imádkozni tanította követőit, a böjttel kapcsolatban is fontos megjegyzéseket tett (Mt 6:16-18), mondandóját pedig így vezeti be: „Amikor pedig böjtöltök…” Amikor, és nem ha, netán, vagy esetleg. E kifejezés arra enged következtetni, hogy Jézusnak természetes volt, hogy a követői böjtölni fognak.
Ha még egy pillantást vetünk arra, hogy Krisztus milyen szövegkörnyezetben tesz említést a böjtölés gyakorlatáról, akkor az is világossá válik, hogy a hitéletnek az imádsággal (Mt 6:5-15) és a szegényeknek való adakozással, az alamizsnával együtt (Mt 6:1-4) szerves részét képezi.
Fel kell tennünk a kérdést: Mit is értünk böjtölés alatt? A böjt se nem fogyókúra, se nem diéta. Böjtölés alatt azt a gyakorlatot értjük, amikor egy hívő lemond az ételről annak érdekében, hogy még hatékonyabban tudjon imádkozni. Böjtölés nincs ima nélkül. Az ima nélküli böjt csupán üres koplalás. Az ételtől való tartózkodás azt a célt szolgálja, hogy uralmat vegyünk testi késztetéseink fölött, és ne engedjük, hogy testünk fogságban tartson vagy irányítson minket. A böjtölésnek, ahhoz, hogy lelki jelentősége legyen, imádsággal kell párosulnia.
A Szentírásból tudjuk, hogy a testünk a Szentlélek dolgai ellen törekszik (Róm 8:7, Gal 5:17), s ezzel gátol minket hitünk és Istennel való közösségünk kiteljesedésében. A böjtölés egy lelki diszciplína, mely segít nekünk abban, hogy nemet tudjunk mondani a testi törekvéseknek, késztetéseknek, ösztönöknek és kívánságoknak (Róm 13:14, 1Kor 9:27). Ha szeretnénk a test uralomra törő kiáltásait elcsendesíteni, ezt a böjtölés gyakorlatával érhetjük el.
Amikor Jézus földi szolgálatát egy negyven napos böjttel kezdte meg (Mt 4:1-4), három dolgot is tanított nekünk ezzel kapcsolatban: 1. A böjtölés felkészít minket az előttünk álló szolgálatra. 2. A böjtölés az Istentől való függés állapotába helyez minket („…nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik”; Mt 4:4). 3. A böjtölés segítségünkre van a kísértések legyőzésében.
A böjtölés gyakorlata a fentieken kívül még a megtéréssel és bűnbánattal (1Sám 7:3-6, Jóel 2:12), Isten imádatával (Lk 2:37), Isten védelmének és gondviselésének átélésével (Ezsd 8:21), a lelki/szellemi hadviseléssel (Mt 17:19-21) és a szolgálat megalapozásával (ApCsel 14:23) is összefüggésben van.
Ha elszánjuk magunkat arra, hogy böjtöljük, át kell gondolnunk annak lelki alappilléreit, módját és időtartamát.
1. A böjtölés három lelki alappillére
A böjtölés gyakorlatával kapcsolatban három lelki alappillért jó, ha szem előtt tartunk: 1. Böjtöljünk rendszeresen. Már említettük, hogy Jézus természetesnek vette, hogy követői böjtölni fognak. Ezért ne ritka kivétel legyen számunkra, hanem az önfegyelem rendszeres kifejezése. 2. Böjtöljünk titokban. Ne próbáljuk magunkat szentebbnek mutatni csak azért, mert böjtölünk. A böjt elveszíti értelmét, ha közben a lelki beképzeltség csapdájába esünk. 3. Böjtöljünk imádságos szívvel. Az ételtől való tartózkodás nem önmagában cél, ezért imádsággal és Isten felé való teljes odafordulással kell párosulnia.
2. A böjtölés módja
A böjtölésnek többféle módja is van. A legkézenfekvőbb az, amikor tartózkodunk az ételektől. Erre példa Jézus negyven napos böjtje. Ennek végére Jézus megéhezett, nem pedig megszomjazott (Mt 4:2). Ebből arra következtethetünk, hogy Jézus ez alatt az időszak alatt étellel böjtölt, de vizet fogyasztott.
Másodszor, böjtölhetünk étellel és vízzel. Erre példa lehet Mózes, aki negyven napot töltött a szent hegyen Jahve jelenlétében, és ez idő alatt se nem evett, se nem ivott (2Móz 34:28). A későbbiekben Eszterről (Eszt 4:16) és Ezsdrásról (Ezsd 10:6) is azt olvassuk, hogy étellel és vízzel is böjtöltek.
Harmadszor, e gyakorlat egy különleges változata a „Dániel böjt”: „Azokban a napokban én, Dániel, gyászoltam három teljes hétig. Kívánatos ételt nem ettem, húst és bort sem vettem a számba, és olajjal sem kentem meg magamat, míg el nem telt a három hét” (Dán 10:2-3). Ez arról szól, hogy csak bizonyos ételekről mondunk le (lehetőleg azokról, melyek számunkra kívánatosak, és nem azokról, melyeket egyébként sem fogyasztunk soha).
Negyedszer pedig beszélhetünk olyan „böjtölésről” is, amikor nem ételről vagy italról, hanem valami más dologról mondunk le. A Dán 10:3-ban láttuk, hogy a kívánatos ételek mellett Dániel arról is lemondott, hogy olajjal kenje meg magát. Pál apostol pedig megemlíti, hogy a házaspárok egy időre a szexualitás ajándékáról is lemondhatnak annak érdekében, hogy magukat jobban odaszánhassák az imádságnak (1Kor 7:5). Vagy ha úgy vesszük, maga a virrasztás is egyfajta böjtölés, amikor az alvásról mondunk le az imádságért (Mt 26:38, 41, 2Kor 6:5, 11:27).
3. A böjtölés időtartama
Felmerülhet az a kérdés is, hogy milyen hosszan böjtöljünk. A Szentírásban különböző hosszúságú böjtökről olvashatunk. Voltak, akik a nap egy részében böjtöltek (Bír 20:26), vagy egy teljes napig (2Sám 1:12), három napig (Eszt 4:16), 21 napig (Dán 10:3), vagy 40 napig (2Móz 34:28, Mt 4:2). Mivel a Biblia e példák mellett nem tartalmaz konkrét utasítást arra nézve, hogy milyen hosszan böjtöljünk, ezért ez ránk van bízva, és Isten előtti jó lelkiismerettel dönthetjük el, hogy milyen hosszan szeretnénk böjtölni. Arról sincs bibliai előírásunk, hogy milyen gyakran böjtöljünk. A Didakhéból tudjuk, hogy az őskeresztények hetente kétszer tartottak egy-egy napos böjtöt, szerdán és pénteken (VIII.1.). Ha eddig még nem gyakoroltuk a böjtöt, talán érdemes lenne rövidebb időtartammal kezdeni, és akkor növelni, ha már gyakorlatot szereztünk benne.
Ha eddig még nem gyakoroltuk volna, ragadjuk meg ezt a lelki diszciplínát, és engedjük, hogy közelebb vigyen minket Istenhez!