Szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe Eugene H. Peterson: A lelkészi hivatás művészete című könyvét, ami a március 14-i héten jelenik meg a Harmat kiadó gondozásában. A kötethez írt előszó alábbi kivonata a szerző tanítványa és barátja, Kovács Endi tollából származik.
A lelkészi hivatás művészete azok számára nyújt útmutatást, akik a lelkipásztori önazonosság helyreállításának útját keresik. Eugene H. Petersont magyarul megjelent első könyvének írásához hasonlóan (A lelkészi szolgálat három sarokpontja, Harmat, 2019) e kötet elkészítésekor is az a jelenség aggasztotta, hogy Amerika-szerte sok lelkipásztor hagyta el a hivatását. Azokban az években minket Magyarországon a rendszerváltás foglalkoztatott, és nálunk a lelkipásztorokra akkor még nem nehezedett olyan erős nyomás, hogy társadalmi igényeket elégítsenek ki. Manapság viszont annál inkább igaz ez itthon is. Ezzel párhuzamosan a programok szervezése, a nagy épületek fenntartása és a tagság számának alakulása kezdi lekötni a figyelmüket. Ma sok lelkész úgy érzi, ahhoz, hogy valami érdemit adhasson az embereknek, egy „rendes” szakmát kellene keresnie. Persze továbbra is hűségesen keresztel, esket, temet, oktat, vigasztal, biztat és erkölcsi útmutatást ad, illetve számtalan nemes vállalkozást áld meg, de hivatása a saját szemében (is) egyre inkább puszta szolgáltatássá redukálódik. Nem hagyja el az egyházközségét, de belül nem az elmélyüléstől, hanem az átképzéstől várja a kiutat. Kevésnek tartja hivatását.
Eugene a lelkipásztort az eredeti munkaköri leírásához hívja vissza, arra buzdítja, hogy úgy nézzen magára, mint az angol John Keats tekint költői munkásságára: „A költő […] jellegtelen: …állandóan feloszlik valami másban.” Ez a Másvalaki Eugene számára a lelkipásztori szolgálat szíve, lelke, a feladat pedig a Felé való (vissza)fordulás.
Jelen kötet különlegessége – azon túl, hogy magyar nyelven először ad Eugene Peterson verseiből is ízelítőt Molnár Illés hozzáértő műfordítói munkájának köszönhetően – leginkább abban áll, hogy a szerző elsősorban lelkipásztorként szól hozzánk, aki mint tanú képviseli Krisztust, mert szemében a lelkipásztor nem több és nem is kevesebb ennél. Eugene arra hív, hogy a lelkipásztor ne a szolgáltató- vagy a szórakoztatóipar szereplőihez csatlakozzon, ne akarjon menedzser lenni, hanem feladatát a lelkek pásztorolásában lássa. Amellett teszi le a voksát, hogy a keresztény szolgálat lényege abban áll, hogy az embereket úgy kapcsoljuk Istenhez, hogy közben a lehető legnagyobb mértékben félre is állunk, hogy általunk Isten szeretete szabad utat kaphasson az emberekhez. Beszélgetéseiben és tanításában Eugene gyakran idézte Keresztelő János mondatát: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (János 3,30) Eugene lelkiségének titka a kitartó hit abban, hogy a lelkipásztori hivatás e kettős aktusa semmi mással nem helyettesíthető.
Mivel a lelkipásztor a szolgálatának nyilvánosságából fakadóan nem bújhat el mások szeme elől, Eugene szerint két út áll előtte: vagy átblöfföli az életét – egy olyan életvitelt kialakítva, amelyben „kompetens”, illetve legalább annak mutatja magát, de ezt az Istenbe vetett bizalomtól teljesen függetlenül teszi –, vagy belemerészkedik a szeretet bensőségességének útjaiba.
Eugene ez utóbbi útra hívja olvasóit. Arra, hogy maradjanak meg abban a szolgálatban, ahol a Vőlegény barátjaként teret adnak annak, amit Jézus végez az emberben.
___________________________________________________________________
Eugene Peterson könyvei megrendelhetők itt:
https://www.harmat.hu/uzlet/a-lelkipasztori-hivatas-muveszete/ https://www.harmat.hu/uzlet/a-lelkeszi-szolgalat-harom-sarokpontja/