Hagyjatok magamra Istennel

Aidan, 7. századi kelta szerzetes imádsága – fordította Hélisz Katalin, megzenésítette és énekli Sóskuti Zoltán.[i]


Hagyjatok magamra Istennel,
amennyire lehet.
Miként a dagály elborítja a partot,
hadd legyek sziget,
szentül, fenntartva Neked,
Isten, egyedül Veled.
Aztán, amikor a víz fordul
és visszavonul,
tégy késszé arra,
hogy elvigyelek a vizeken túlra,
a zajos világba,
mely megrohan;
míg a vizek újra jönnek,
és visszaölelnek engem Tehozzád.


[i] Aidan egy 7. századi kelta misszionárius szerzetes volt, aki az angliai Northumbria félszigetén élt, ma is létezik ott egy szerzetesi közösség. Ezt a félszigetet csak egy keskeny földnyelv köti össze a partvidékkel, ami apály idején száraz és egy út vezet át rajta, de ha jön a dagály, akkor ellepi a víz, és a kolostort száraz lábon nem lehet megközelíteni. A félszigetből ilyenkor sziget lesz. Aidan hosszú éveken keresztül naponta kétszer élte át az apály és a dagály dinamikus váltakozását, és imádsága ebből a tapasztalatból szól.