Böjtkezdet

Böjt: testi-lelki út az Istennel való egység felé

Katolikus testvéreinknél a mai napon, hamvazószerdán ahogyan a pap a megszentelt hamuval keresztet rajzol a tanítványok homlokára ezt mondja: „Ember, emlékezz, hogy porból vagy és porrá leszel.” illetve „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.”

A húsvétot megelőző böjti időszak kiemelt ideje az egyházi évnek, amikor 40 napon keresztül tudatosabban rátekinthetünk mindennapi életvezetésünkre. Imádságban vizsgálhatjuk meg, hogy mennyiben éljük azt az életet, amivel Isten ajándékozott meg bennünket, és amit a Vele való egységben, Rá figyelve, Vele való közösségben járhatunk a legteljesebben.

A böjt lelki gyakorlat

Míg a római egyházban konkrét, minimumként meghatározott böjti szokásokkal segítik az önmegtartóztatás által az Istenre figyelést (igerend, meghatározott napokon a hústól való tartózkodás, vagy teljes böjt, ételmegvonás; virrasztás, hajnali misék, a nagyhét liturgiái, stb.) a protestáns egyházakban nem ennyire irányítottan, de lelki felhívásként elhangzik a biztatás: a böjti idő lehetőség, hogy Istenre jobban figyeljünk. Olvassuk rendszeresebben a Bibliát, fordítsunk több időt az imádságra, illetve gondoljuk át, hogy melyek azok a szokásaink, amelyek távol tartanak minket Isten velünk kapcsolatos szándékától (hiábavaló, haszontalan időtöltések, megromlott kapcsolat, egy állandósult romboló szenvedély, stb.). Ezen az úton segítségünkre lehetnek segédanyagok, mint Fekete Ágnes 40  nap című böjti áhítatos könyve, vagy lelkészek által az idei évre is összeállított böjti imafonál.

A böjt testi gyakorlat

De valóban elég pusztán a lelki dolgainkat, szokásainkat hangsúlyosabban Isten felé fordítanunk? Ennyire elkülönülne test és lélek, átélés és gondolat, a létünk fiziológiája és transzcendenciája? Dienes Valéria így fogalmaz: „Testünk valójában nem egyéb, mint lelki életünk mozdulatszínháza, akaratunk birodalma, mondanivalónk közvetítője.”[1] Az emberlét elválaszthatatlan testiségünktől. „Ember, emlékezz, hogy porból vagy és porrá leszel.” A test kiábrázolója, megszólaltatója a lélek állapotának: vágyainak, hiányainak, betegségének, hanyagságának, mértéktelenségének, vétkeinek… A testünk a lehető legnagyobb pontossággal leköveti, ha eluralkodik bennünk a tunyaság, vagy a mohóság, ha nem hagyunk időt az Isten által rendelt, az estével beköszöntő pihenésre, ha a szerelemre, társtalálásra és házasságra teremtett vágyaink nem egy hűséges, megtartó kapcsolatban, hanem tévutakon tobzódnak… Sorolhatnánk a sort. A testünk ugyancsak rámutat az idő folyására, hogy a földi lét csak egy szakasza életünknek, éppen ezért tanuljuk úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk (Zsolt 90,2). Harmadrészt a testünk az életet romboló, tőlünk független negatív erők, akár testi-lelki-szellemi betegségeket okozó hatások valóságát is kiábrázolhatja. Az ilyen állapotok különösen rászorulnak Isten gyógyító jelenlétére és hatalmára.

A böjt testi gyakorlat is, mert testünk elválaszthatatlan a lélek útjaitól. Valójában testestől-lelkestől vagyunk Isten által akartak, teremtettek, és megváltottak. Testestől-lelkestől járjuk a mindennapokat és keressük, hogyan lelhetünk egységre és teljességre Istenben.

A böjt az egész-ség útja

A húsvét előtti időszak kitüntetett ideje az évnek, amikor nem csak megvallhatjuk, hanem felelősen rátekinthetünk a Heidelbergi Káté első kérdés-feleletének szavaira: „testestől-lelkestől – akár élek, akár halok – nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.” Amikor egyre beljebb kerülhetünk az ige titkába, hogy „Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.” Mt 10,39.

A böjti 40 nap szent idő, ahogyan megnyitjuk testünket-lelkünket a Szentléleknek, hogy hatalmat vehessen benne a szent titok, hogy Jézus Krisztus, életünk Ura, meghalt de feltámadt, a szenvedés életté lett, halandó teste pedig mennyei testté változott. Ebben az időben verhet még mélyebben gyökeret bennünk az apostol szava: „Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”

A böjt ideje lehet az az időszak az életünkben, amikor nagyobb figyelemmel imádkozunk mindazokért, akik a környezetünkben élnek, de híján vannak annak a kegyelemnek és misztériumnak, amiben egész-ségesebbé, Isten által megigazítottá és megszentelté lehet az életünk testileg-lelkileg.

A böjt ideje mennyei egész-ségre hív:

„Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.”

Testileg. Lelkileg. Egész életünkkel.


[1] Dienes Valéria: Az embertest beszéde in: Bodó Márta (szerk.): Testben élünk, Kolozsvár, Verbum, 2016.