Szeptember 26-án vasárnap vette kezdetét a Teremtés hete. A Teremtés ünnep október 3-áig tart. A kezdeményezés mögött álló Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport a teremtett világ védelmére és az emberi felelősségvállalás fontosságára hívja fel a figyelmet.
Az idei hét témája: “Hol laksz?” (Jn 1,38). A hét segédanyaga ezt a kérdéskört bontja ki egy bevezetővel, napi rövid elmélkedéssel, imádsággal, átgondolható kérdésekkel és megvalósult ökokezdeményezések bemutatásával.
Kodácsy Tamás a hét bevezetéseként így ír:
“A kortárs teológiában a mély inkarnáció (deep incarnation) fejezi ki azt a gondolatot, hogy a testet öltés nem csupán egy személyben történik meg, hanem az egész teremtettségben. Az, hogy Jézus testté lesz, nem csupán az emberi test és személyiség felvételét jelenti, hanem azt is, hogy megfogható lesz, és érvényesek lesznek rá a természeti törvények. Isten Fia belép a világba, mindenestül evilági lesz, kapcsolataival, lábnyomával, érintéseivel, emberi anyagcseréjével része lesz annak a világnak, amelyet úgy szeretett az Atya, hogy ebbe őt küldte el (Jn 3,16). A kereszténységen kívül nincs még egy olyan vallás, amely jobban ki tudta volna fejezni annak a polaritását, hogy mit jelent egy személyben teremtőnek lenni és teremtetté válni. Hitvallásainkban úgy fejezzük ki ezt tömören, hogy Isten emberré lesz, de felfoghatjuk tágabban is: a világ Alkotója egy endemikus élőlény lesz a világban. Pál apostol nyomán értem ezt, aki az endemikus kifejezést az ember evilági, jelenvaló, földi létére használja (2Kor 5,6–9). A közös otthon isteni belakására és gondviselésére a keleti apologéták és egyházatyák szóhasználata mutat rá, akik az oikonomia kifejezést mind az isteni gondviselésre, mind krisztológiai értelemben az Ige testet öltésére használták. Ezzel azt fejezték ki, hogy Isten gondviselése a közös otthonunkra (oikosz) nemcsak azokban a természeti törvényekben (nomosz) valósul meg, amelyet Isten dolgaink és létünk szabályozásában adott elénk, hanem abban is, hogy a törvényadó a törvények alá került, hogy betöltse a törvényt. Isten legnagyobb gondviselése irántunk az, hogy hozzánk hasonló lévén megmutatta, hogyan kell otthonosan mozogni az otthonban, nem gőgösen, tájékozatlanul, kizsákmányolóan. Az otthonosságot nem a bezárkózás, elszigetelődés teremti meg, hanem a világban való otthonos mozgás, ahogyan Jézus a legnagyobb természetességgel él földön és vízben, faluban és városban, lakodalomban vagy gyászban, ülve vagy állva, éhesen vagy jóllakottan. A teológiai jelentéssel kiegészített oikonómia olyan közgazdaságtant (ökonómiát) hív elő, ami átfogja teljes világunkat, annak szenvedésével és megváltásával együtt (vö. Róm 8).”