Az ember kapizsgálni akkor kezdi,
ha hiányát már nem szenvedheti.
De keserűsége akkor se úgy illan el,
mint a pára, melynek helyét sem leli.
Hanem úgy, hogy felismeri,
a távoli éppen azért gyötri,
mert közeli,
de el nem éri.
Ha a föld, melyen laksz, idegen is,
ha a hontalanság dermeszt,
és a száműzetés rideg:
már úton vagy.
Haza.
Mert aki nem tudja, mi a hon,
csak bolyong, kóborol,
de kinek az űr otthonalakú,
annak az otthon-illat nemcsak emlék.
Abban feszül a csíra.
Honvágya csak annak van,
ki ismeri, mi az otthon.
Ki sehol sincs otthon
külső értelemben.
Mert ami kívül elérhetetlen,
a szívben itt van,
aki belül él,
illúzióktól szabadon,
itthon.
Otthon után vágyik az Isten is,
Ő is lakhelyet keres.
Azt mondod, ugyan!
Ha valamire szüksége lenne,
úgy se kötné az orromra,
hiszen övé a mező minden fája és odúja,
neki hiába a kaliba vagy a palota;
kézzel csinált hajlékban ő nem lakik.
Hát ezt jól megtanultad.
Jeles.
De hallgass csak, fülelj:
… zörgetnek!
A te ajtódon.
Még a fecske is talál rést ereszed alatt,
és a rókáknak is van barlangjuk,
a jött-ment is talál otthont,
hadd hajtsam hát le én is a fejem.
Nálad.
Befogadsz-e?
Ha nemcsak megnyitod, de magadat is hozzászoktatod,
ahhoz, hogy benned otthon leginkább én vagyok,
hogy szívedhez jobban tartozom, mint te;
ha megengeded, hogy először magadban is velem találkozz,
majd úgy keresel, mint benned lakozót.
Kelj fel hát, cseréld ki a névtáblát!
Otthon akarsz lenni másnak is,
egész lényedben menedék;
hiszen önmagad csak akkor lehetsz,
ha, mit kaptál, mással is megosztod?
Azokkal,
kik gyógyulásra vágynak és felüdülésre.
Kik özönlenek a Sionra.
Hozzád jönnek,
élő víznek folyamaihoz,
mert nyugtalan a lelkük,
míg meg nem találják.
Bennem, ha általad is:
a nyugalmat.
Jönnek morcosan,
„úgyse kellek” módon,
meg hogy ők férgek és gyarlók,
mígnem azt hallják: de kellesz.
S feleszmélnek: ide vágytam! Igen!
Van ilyen hely?! Mégis?
Van otthon?!
A hontalan ezt hallja:
hisz mindig itt voltál,
el se mentél,
mindenem a tiéd.
Egy vagyok veled.
És ha a dal, hogy minden forrásaim benned vannak,
végre felcsendül,
bennük, legbelül,
hát hadd énekeljenek.
Hazájukat keresik, engem.
Úgy légy otthonuk, hogy az én vagyok.
Menj és gyere,
itthonról el, és újra haza.
Az első otthonra neked van szükséged,
bent, lelkedben.
A másodikra nekem,
érdekedben.
A harmadikra a többieknek
hogy ők is hazaérjenek.
A három egy. Csak egy otthon van. Egy.
fotók: Pexels