Szerető figyelem

A bűnvallás szó sokáig nem volt számomra vonzó. Ilyen érzések kapcsolódtak hozzá bennem: kényszeredett, kellemetlen, számonkérő. Ezirányú meglátásaimat Tóth Sára Protestáns szigor című írása helyezte tágabb kontextusba és tette érthetőbbé:  

Kamarás István szociológus 2009-ben megjelent felmérésében az istenkép és az Istennel való kapcsolat személyességét és bensőségességét, illetve a világhoz való hozzáállást vizsgálta hét magyar keresztény egyházban (és néhány más vallási csoportban). A skála egyik végpontjára azok kerültek, akik számára Isten inkább távoli, hatalmas, rajtuk kívüli, parancsoló, ítélő, személytelen szellemi erő, király, apa és mester, a másik végére pedig azok, akik számára inkább közeli, a hívőben benne levő, biztató, vigasztaló, személyes, anya, barát, szerető társ. A legtávolibbnak a reformátusok istenképe bizonyult, jóval lemaradtak a pünkösdiektől és a baptistáktól is.

Borostyán-kút, Bakonybél. Fotó: Katona-Hegedüs Anna

Egészen átformálta a jezsuitáktól tanult Examen, más néven a szerető figyelmesség imája a bűnbánathoz és önvizsgálathoz való viszonyomat. Valójában nincsen semmi különös ebben az imában. Egyszerű vonalvezetése van: megállás, visszatekintés a napra, hálaadás, bocsánatkérés, előretekintés. Ami engem formált az inkább a hogyanja, mint a tartalma. És talán nem is csak az ima, hanem az Isten formálta a hozzá való viszonyulásomat, érzéseimet. Átalakította a bűnvallás képét bennem: nem félelmetes vizsga (bár tudatában vagyok, hogy az examen szó jelentése vizsga, vizsgálat), hanem baráti beszélgetés. Isten szerető figyelmének megengedése. Van egy kérés az ima elején: Uram, add, hogy a te szemeddel láthassam a mai napomat. Ezen fordult meg az imádsághoz való hozzáállásom. Hogyan néz rám az Isten? Kritikusan, elégedetlenül, vagy szeretettel, törődéssel és az ő végtelen irgalmával? 

Ha Isten szerető tekintetére gondolok, akkor már nem is olyan félelmetes az imának az a része sem, hogy hol vétettem. Nem veszti el a súlyát, de az Isten szerető világosságában helye van. Jézus azt mondja, hogy egyszer minden rejtett dologra fény derül. Ha nap mint nap megállok Isten fényében, és így megengedhetem saját valóságomat olyannak lenni, amilyen, akkor már megvan a formálódás kiindulópontja, az ő világossága által láthatok világosságot. Jó az eljövendő „színről színre látás” világossághoz szoktatni magunkat.

Isten előtt nem kell valaki vagy valami másnak – tökéletesnek, jobbnak, boldogabbnak, segítőkészebbnek lennem. Az lehetek, aki vagyok. Ez az elfogadottság és szabadság az, amivel nap mint nap meg akar ajándékozni bennünket.  

Teret ad ez az ima a saját valóságomnak, de felül is emel azon. Isten valóságára is rámutat: „Hol működött Isten a mai napomban?” „Mire hív Isten?”. Valaki egyszer úgy fogalmazott, hogy van egy ötödik evangélium, ami az életünk. Isten nemcsak a bibliai időkben vagy az elmúlt kétezer évben munkálkodott, hanem Lelke által ma bennem, körülöttem és általam is aktívan jelen van. A szerető figyelmesség imája segítség arra, hogy észrevegyem Isten valóságát az életemben és a körülöttem lévő világban. 

Az ima egyik leírását idemásolom, de sok más verziója is megtalálható leírva és hanganyagban is.

Elcsendesedem
Tudatosítom, hogy Isten jelenlétében vagyok
1. Kérem a Szentlélek világosságát, hogy Isten szemével lássak
2. Sorra veszem a nap eseményeit, külső és belső történéseit, mintha egy filmet néznék
3. Melyek voltak azok az ajándékok a napom folyamán, amelyekért hálás lehetek Istennek? Hol működött Isten a mai napon az életemben, és hol tudtam együttműködni vele?
4. Hol vannak azok a pillanatok, amikor nem Jézus lelkülete szerint gondolkodtam, szóltam, cselekedtem? Hol vétettem, mulasztottam? Bocsánatot kérek az Úrtól, aki végtelenül irgalmas.
5. Előretekintek a következő napra: mit vár tőlem Jézus? Milyen hozzáállással szeretnék jelen lenni a rám váró eseményekben? Bízom Isten segítségében, és kérem az erejét. 

Szépen szerkesztett pdfként is megtalálhatod ezt az imádságot, illetve különféle hanganyok formájában is, ha rákeresel az examen szóra.