Uram, Te mindig adtál kenyeret
a következő napra;
és bár szegény vagyok,
ma is hiszek.
Uram, Te mindig adtál erőt
a következő naphoz;
és bár gyenge vagyok,
ma is hiszek.
Uram, Te mindig adtál békességet
a következő napra;
és bár nyugtalan a szívem,
ma is hiszek.
Uram, Te mindig megőriztél
a próbákban;
És megpróbálva,
ma is hiszek.
Uram, Te mindig kijelölted az utat
a következő napra,
és bár talán rejtve van,
ma is hiszek.
Uram, Te mindig beragyogtad
sötétségem,
és bár itt az éjszaka,
ma is hiszek.
Uram, Te mindig szóltál,
amikor megérett rá az idő;
és bár most csendben vagy,
ma is hiszek.
A fenti imádság a Northumbria közösség esti liturgiájának hitvallása.
A szöveg forrása az 1988-as egyetemes imahét anyaga, zenéjét a közösség tagjai: Andy Raine és Andy Roberson szerezték.
Már első hallásra is megragadtak a fenti hitvallás éles ellentétei: hitünk és aktuális állapotunk, reményünk és tapasztalatunk kettőssége. Életünk alapvető ellentétei ezek. Egyszerre vagyunk megváltottak és bűnösök; gyógyulók és mégis halandók; sebzettek és gyógyítók. Felszabadító azt is megvallani Istennek, hogy most éppen nem hallom, nem látom az utat, nem érzem az erejét és nem tapasztalom a gondoskodását. Reményt adó, hogy minden körülmények között mégis reményt ad a belé vetett bizalom.
Az SDG Református Diákmozgalom közreműködésével hamarosan magyar fordításban is elérhető lesz a közösség reggeli, déli és esti imáinak teljes szövege az angolhoz hasonló nyomtatott formátumban.