A három aranyalma

Kő Boldizsár

Kerek egy ég alatt kerek egy Istenfa,
Kerek Istenfának szép tizenkét ága.
Szép tizenkét ágán ötvenkét virága,
Ötvenkét virágán három aranyalma,
Ki azt megtalálja, hull az áldás arra.

A galga-vidéki találós kérdés első soraira bizonyára könnyen megadjuk a választ: az esztendő, a hónapok, s a hetek hajtanak ki a kozmikus égalji fán. De a termés, a három aranyalma mi lehet? Régi korokban, mikor az ünnepek, mint aranyalmák, ízesek, kerekek, az életet bearanyozóak voltak, könnyebb lehetett a kérdés végső válaszát meglelni: a három aranyalma a kereszténység három nagy egyházi ünnepe: a Karácsony, a Húsvét és a Pünkösd.

S figyeljük meg, a találós-ének szerint a választ nem kitalálni, hanem megtalálni kell. Ahhoz, hogy az emberéletre áldás hulljon, a választ nem csak tudni, hanem megélni is kell tudni.

Az aranyalmaként fénylő ünnepnek magháza, közepe van: a naptári ünnep konkrét napjai; de húsa, udvara is van: hetekkel előbb s később is bearanyozza életünket. Ahhoz, hogy az ünnepek ilyen teljességgel jelenjenek meg az élet ágán, fel kell lelkileg készülni, el kell engedni a hétköznapokat, s felemelni az életet az Ünnepbe.

A régi idők parasztembere Ádvent idején visszacsendesedett: elkötötték a duda nyakát – szüneteltek a táncmulatságok, világi nótákat nem énekeltek, a testet böjttel is csitították: szalmával ágyaztak lelkük Jézusának. A születés hajnalpírját aztán a tomboló Farsang tüze izzította, a húsvéti böjt feketesége dermesztette, hogy végül szárba szökkenhessen Pünkösd lángoló piros rózsája – a Születés s a Halál nyomában az Örökkévalóság beléphessen az ember életébe.