A szabadság tökéletes
törvényében látom meg
szívedet, Atyám.
Tükör szilánkokon
s ködön át sejlik fel
lüktetése, mely
egyre hangosabban jelzi
arcom némaságát.
Nem mozdul, nem beszél
érzéketlenül tekint vissza rám.
Fénylő cserépdarabok
csengő homályában
egy felejthető arc vonásai.
Belemerültem,
de abban a pillanatban
feledtem, amit láttam.
Emlékezni akarok Uram!
Az arcra.
Szíved hangos dobbanása
nyelje el
a bennem lüktető hús
apró kívánságait.
Maradj itt!
S én a szabadság
tökéletes tükrében
feledem:
szívem szánalmas vágyait.