Aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint

A szabadság tökéletes 

törvényében látom meg 

szívedet, Atyám.

Tükör szilánkokon

s ködön át sejlik fel

lüktetése, mely

egyre hangosabban jelzi

arcom némaságát.

Nem mozdul, nem beszél

érzéketlenül tekint vissza rám.

Fénylő cserépdarabok

csengő homályában

egy felejthető arc vonásai.

Belemerültem, 

de abban a pillanatban

feledtem, amit láttam.

Emlékezni akarok Uram!

Az arcra.

Szíved hangos dobbanása

nyelje el 

a bennem lüktető hús

apró kívánságait.

Maradj itt!

S én a szabadság

tökéletes tükrében

feledem:

szívem szánalmas vágyait.