Rá nem guglizok! Egyszerűen elhiszem, amit stoppos utasunk mondott: Bécsben van Európa legmagasabb körhintája.
Ezen forgott, nevetett, és kapaszkodott a férjem meg a húgom. A mínusz nem tudom hányban jól szét is fagytak.
Bent a templomban tovább fagytunk immár mindhárman. Ültünk a fapadokon, ahol évszázadok óta ülnek a hozzánk hasonlóan isteni érintésre várók.
Remélem ebből a katedrálisból nem vesznek ki sosem a hívek, és nem alakul át fitneszteremmé vagy sörházzá az Isten otthona …
És remélem Isten nem szűnik meg integetni, lépni a kereső, a haldokló, a szegények, a bajbajutottak felé, és útnak indítja több milliárd embernek a csillagot, és készít az utat önmagához, hogy esélyük legyen Őt megtalálni.
Rézfúvósok csiholtak meleget odabent. Csilingeltek ismert karácsonyi dallamokat, és olyan nagyon osztrákul voltak felöltözve, hogy magam is megkívántam, bárcsak nekem is jutna egy kis otthonérzés magyarok között, vagy legalább lenne egy magyaros szoknyám, hogy felvegyem.
Miközben azon gondolkodtam, ilyenkor tényleg jelenvalóbb-e Jézus, mint máskor… és, hogy ezen az adventen bárcsak valóságosabb lenne bennem jelenléte.
fotó: Nyúl Sára