Annyira tud zavarni néha mindaz, ami a decemberrel jár … Zavar, hogy az emberek szeretet kimutatási ingere túlteng, hogy hirtelen decemberre mindenkit szeretnek, cukorral, pénzzel, játékkal, nagy csomagokkal.
Persze örülök is neki, hogy végre … közben olyan érzés, mintha nem volna igazi … Néha meg annyira igazi, mint soha máskor!
Például mikor az énekhang nélkül megáldott csipet-csapat áll ki ünneplő fekete-fehérben a gyülekezet színpadára és rázendít:
“Íme az Úr, szolga király, most minket hív, kövessük hát!”
Éneklést mondtam? … inkább valami regölés, ritmusra beszélés. A fülnek nem kimondottan kellemes élmény, mégis egészen szívig hatoló, ahogy megtört, szegény, zátonyra futott életű emberek adni kívánnak Istennek az Ő fényéből valamit, és ilyenkor köztünk tényleg felragyog. Engem arra késztetett vegyem le a cipőm, mert szent hellyé vált körülöttünk a tér. És tényleg kibújtam a bokacsizmámból. Ettől szebb közösségi Messiás-köszöntést még nem láttam.
Hasonló ragyogást láttam egy haldokló ágya mellett a betlehemes csapattal a “Mindenek nyugta mély, nincs fent más csak a szent szülepár…” sorokhoz érvén.
Minden megszűnt körülöttem, ahogy néztem az ágyban fekvő Csilla nénit, gyerekkori kertszomszédom.
Nyaranta cseresznyét szedtem náluk, simogattam a bocijait. Csilla néni távolról köszönt az utcán, neki én csak Sárika voltam és nem bánta, ha virágcsokrot kötöttem neki a saját kertjéből szedett virágokból, hanem boldogan, örömmel tette vázába…
Agydaganat műtéten esett át és nem volt sikeres a beavatkozás. Előtte ő volt a húzóerő a családjukban, férje súlyos cukorbetegséggel és asztmával küzdött. Lábait elvesztette és kerekesszékbe szorult. Erőnek erejével hordta a férje terheit és intézte a gazdaságot.
A műtét után ő lett az esetlenebb, a gyengébb. Az ereje, a tettei, a szavai elfogytak a külvilág számára. Csak pislogott kedves nagy szemeivel, és gyöngyszerű könnyek gördültek végig az arcán. Hát mégis érzékel valamit?
“Krisztus megszabadít, Krisztus megszabadít.”
Utoljára hallotta ezt a történetet, éjfél után elment.
fotók: Hélisz Kati és Pexels