Egy csoda zengi be a tájat

Egy csoda zengi be a tájat.

Aranyló angyalok

ezüst hangja hull a földre.

Koszos, nyirkos istálló

olvad a ködbe.

Sírás hallatszik

szürkén, recsegőn.

Távolra viszi a szél.

Királyok hallják s útrakelnek.

A Nap kél.

A Hold bukik.

Helyet cserélnek,

egy Csillag feltűnik.

Hosszú még az utunk

felkelünk, indulunk is.

Pásztorokkal ballagó valónk

olykor összecsuklik.

Tehenek párás lehelletén át

leljük meg Józsefet, Máriát,

miközben a boldog anya

ránk emeli tekintetét,

s szíve azt suttogja;

-az Isten jött közénk!