Fragmentált kapcsolataink jövője

Istennek egy viszonya van a világgal: a szeretet. Erre visszavezethető minden teológiai téma, teremtéstől kezdve az inkarnáción és a megváltáson át az új Jeruzsálemig. Istennek sokféle kapcsolata is van a világgal, amelyek mindegyikét áthatja a szeretet, amely az egyetlen viszonya a világgal.  Vannak olyan kapcsolatai is, amelyeket alig értünk, mert ,,finitum non capax infiniti”. Nem értjük, hogy miképp dicséri a teremtett világ a Teremtőt, és hogy ő miképpen szereti az állatokat, vagy miképpen szereti önmagát a Szentháromság immanens szeretetáramlásában? 

Tengerpart, Iona szigetén, Egyesült Királyság. Fotó: Katona Viktor

Most elértünk ennek az írásnak a  címéhez, azzal hogy mi másképp különböztetjük meg az atyai szeretetet a gyermekitől, mint ahogy az örökkévaló Fiú és Atya a saját helyzetében. Mást jelent Istennek az idő, az atyaság, a fiúság, a származás mint nekünk. A János evangéliuma első részében olvashatunk arról, hogy az örökkévaló Isten, aki egyszerre létezik Szentháromságként, a mi kronológikus világunkba már úgy lép be, mint Atya és Fiú. Nekünk az apa után következik a fiú, és csak fantasztikus filmekben találkozunk azzal a furcsasággal, hogy a fiú esetleg visszamegy, és egyidejű lesz az apával. (Vissza jövőbe c. filmek). Ezért amikor Isten földi viszonyaink között jelenik meg, mint ahogy az Atya és a Fiú, akkor egyrészt van hasonlóság abban, ahogy az Atya viszonyul a Fiúhoz, és ahogy mi viszonyulunk a fiainkhoz, de van különbözőség is. Nem csak abban, hogy az ő szeretete tökéletes, hanem abban is, hogy a Mennyei Atya és az Egyszülött Fiú mindig is együtt léteztek egyként és ÉN és TE viszonyban is. Az óegyházban ezzel a kérdéssel sokat foglalkoztak, és korunkban is született Karl Rahnertől erről egy könyv. Ő a Szentháromságról írt egy könyvet, amiben megpróbálja összehasonlítani az isteni szentháromságon belüli szeretet és a mi földi kapcsolataink közti szeretetet. Ez nem hiábavaló foglalatosság még akkor sem, ha az emberek többsége teológiailag nem tájékozott. Ők a hétköznapi élet új és közös tapasztalatai révén találkoznak a kérdéssel: A barátság, a szerelem, a házasság vajon mindig ugyanaz? Van valami állandó vagy közös a kapcsolatainkban? Ugyanazt jelenti a házasság vagy barátság mindannyiunknak? Ugyanúgy vagyunk szülők és gyermekek? Sokáig hihettük azt, hogy a kapcsolataink egyértelműek. Ma azzal találkozunk, hogy az alapérzelmek és kötődések is változnak. Emlékezhetünk arra a  tavalyi ügyre, amikor egy mesterséges intelligenciával ellátott szexrobot mondta el – saját tervezői szándékától eltérő önálló gondolataival – azt, hogy nemi erőszak áldozatának látja magát, vagy a közép ázsiai sportoló házasságára egy másik szexrobottal, ill. a házaspárra, ahol a férj korábban keletnémet sportolónő volt, most pedig szakállas férje egy nőnek. Ezek a hírek, nem csupán furcsák és érdekesek, hanem megváltoztatják azt, amit korábban gondoltunk a szerelemről, szexről, barátságról. Korábbi viszonyaink, kapcsolataink érzelmi töltése és tartalma is kezdi érvényét veszteni. Lehet egy robotnak joga, érzelme? Robottal házasságot kötni mit jelent a házasságra nézve? Mit mond ez a hír egy menyasszonynak? Mit jelent az a kifejezés, hogy barátság extrákkal? A szerelem és a szeretet fogalma  fragmentálódik szexuális vágyra és szeretetre. Ezek elválhatnak egymástól. De változik a házasság fogalma másképp is ha létrejöhet egy gép és egy ember házassága, vagy két azonos nemű ember házassága. 

A nagy zavarodottság és vita amiatt van hogy ezek a változások természetellenesnek, istenellenesnek tűnnek fel sokak számára, míg mások éppen ezekben a kapcsolatokban találják meg a szeretetet. Újabb és újabb szempontok vetődnek fel a témában: ki hogyan szeretheti a másikat, önmagát? Ki mit tud adni és kapni a kapcsolatban? Most nem ezt a vitát folytatjuk, csak a jelenségre figyelünk. Mert amit Rahner és az óegyházi atyák írtak, azt most az élet írja le millióknak:

Az Isten egy viszonya a világhoz – a szeretet – hogy tükröződik vissza a fragmentált kapcsolatok sokaságából? Van-e szent kapcsolat, ami teljes és változatlan bibliai értékű? Isten megjelenhet-e egy egy homoszexuális kapcsolatban, vagy egy ember és gép alkotta házaspár kapcsolatában, vagy egy barátságban, ami szintén jelenthet sokmindent? Barátok, barátom, barátnőm, barátnőim, barátaim, baráti viszony… mind mind talány. Mennyi minden fér ebbe a szóba: barátság? 

A Biblia a barátságról, ahogy a házasságról sem ad egy kategorikus definíciót, mint pl. Hamvas Béla teszi:  „A barátság az emberi affektivitás legtermészetesebb kifejezése, az érzelmi fejlődés minden fokán megtalálható, és mint az egyik legfontosabb emberi kapcsolat, minden társadalomban jelen volt és van.” A  Biblia csak úgy 

beszél róla, mint egy ,,status quo” -ról, mint ami van, amit a világ része, és ami kontextusa lehet az evangéliumnak is. 

Az ószövetségben a barátságot definíció nélkül említi egyszerű megszólításként pl. a szodomai történetben, vagy leírásként pl. Dávid és Jónatán között.

Amikor Jézus szól a barátságról, akkor a megváltó munkát és kapcsolatot helyezi ebbe a viszonyba anélkül, hogy ezt tőlünk is elvárná, vagy ezzel definiálná a barátságot. A saját isteni egy viszonyát, a szeretetet helyezi a barátság kontextusába a Jn.15-ben. Ő úgy barátunk, hogy életét adja értünk, és mi úgy vagyunk barátai Neki, hogy szőlővesszőként kapcsolódunk Őhozzá, aki a szőlőtő és a barát is.

Az evangélium kontexusává válik Hóseás házassága is, de az elveszett, vagy tékozló fiú és apa kapcsolata is. Az isteni mindent átható és mindenre érvényes szeretet jelenik meg a teremtettség sokszínű világában, és azon belül az ember bűneset miatti fragmentálódott kapcsolatrendszerében is. Az esendő és sérült ember nem tud tökéletes szülő, gyermek, házastárs vagy barát lenni, mert ő maga, és létezésének kontextusa is sérült. Viszont a szeretet megtalálja a kapcsolatot ezekben a tökéletlen viszonyokban is. Az elferdült barátság, a kihűlt házastársi szeretet, a beteg szülő és gyermek kapcsolatok is tartalmaznak valami rámutatót az igazira, és Jézus egyből fel is használja ezeket a pontokat arra, hogy az Isten országáról beszéljen, arra rámutasson. Nézzük csak meg a példabeszédeit! Életszerűek, töredékesek, talányosak, megbotránkoztatóak, de mégis felemelőek, mert általuk kitágul a horizont! Az elveszett mögött látjuk a Atyát, a megvert mögött a gyógyítót, a csaló mögött a megbánást, a munka mögött a gyümölcsöt és mindegyikben az Istent. 

A barátság nekünk fontos, de Isten országában ez se több, mint bármely más kapcsolatunk, történetünk. Ez is az egy szeretet csatornája lehet, sokféleképpen. A baráti szövetségek is hordoznak valami sajátosat, ami a benne szereplő emberek életéhez kapcsolódik, és minden egyedi részlet továbbmutat önmagán az Isten országára.  

pixabay.com

A Biblia említi Jób barátait, Dávid és Jónatán barátságát, Jézus beszédét a barátságról, és szerepelnek benne barátok példázatokban és történetekben, de mindegyik csak mellékesként. Jézus úgy beszél erről, mint egy kapcsolati keretről, amiben megvalósul a megváltás az Ő önfeláldozása által. Ezért nem kell a barátságnak valami olyan bibliai értéket tulajdonítani, ami az elidegenedett társadalom evangéliuma lehet. Nem szükséges újabb barátság evangélizációs könyvet sem írni. A barátságok sokfélesége abban azonos, hogy ,,A viszonyok vonalainak meghosszabbításai az örök TE-ben metszik egymást” (Martin Buber) . Mit is jelent ez? Azt, hogy az ezerféle barátság, amit ismerünk, ezerféle árnyalatát adhatja az érzelmeknek és értékeknek, de ezek egyike sem teszi feleslegessé a családot, a szerelmet, a támogató és mentori kapcsolatokat, a testvéri kapcsolatokat, a szexualitást, mert részleges, ahogy a többi emberi viszonyunk is az. Mi magunk sem vagyunk teljesek, sem befejezettek, hanem részlegességünk és tökéletlenségünk meghatározza kapcsolatainkat. 

A változás, vibrálás, hullámzás végigkíséri emberi viszonyainkat, és ha a SZENT-et nem hagyjuk el, hanem figyeljük, követjük, vágyjuk, kérjük, akkor kapcsolataink egyre jobban hasonlóvá válnak egymáshoz és Jézushoz is. Mert minden kapcsolatunkban a szeretet fog dominálni. A barátságban, a szerelemben, a munkatársi kapcsolatban is a szeretet, a szolidaritás, a tisztelet, a türelem, a nagyvonalúság jelenik meg, és fogja egyre inkább jellemezni, és végül ennek  a szeretetnek a teljességébe fogunk megérkezni.  

Házasság. Barátság. Szülőség. Isten használja ezek képeit, de mit jelent neki a barátság vagy a házasság a Szentháromság immanenciájában? Mit jelent neki a szülőség és a fiúság a Szentháromság örökkévalóságában? A szeretet teljességét. Ezért nem lesz házasság odaát. Mert az is részleges, ahogy itteni életünk minden értelemben részleges. A barátság, a szülőség is részleges. A feltámadáskor nem elveszteni fogjuk szeretett házastársunkat, gyermekünket, barátunkat, hanem egy olyan szeretet tengerbe kerülünk majd, amely magasabb szintű lesz mint itt a házasság a szülőség, a barátság. Nehéz elképzelni azt, hogy lehet valami annál több, mint itt a házasság, vagy a szülő-gyermek kapcsolat, vagy egy igazi támogató barátság. Azonban  a Biblia a Mennyországot nem degradációként írja le, ahol elveszítjük a legfontosabb földi kapcsolatainkat, hanem épp ellenkezőleg:  Ott mindenki hazaér, ott mindenki testvér, gyermek lesz. Istenhez fogunk kapcsolódni teljes szeretetben. Most ennek részleges tapasztalatait szerezzük meg a barátságban, a szülő gyermek kapcsolatban, a házasságban.