magyar írók novellái böjttől pünkösdig
A Kálvin Kiadó gondozásában megjelent novelláskötet, egy sorozat harmadik darabjaként két fontos közelségre is utal, mely magában foglal egy harmadikat is.
Először az időbeliségre gondolhatunk, hiszen húsvét közeli eseményekről szólnak az egy kötetbe gyűjtött novellák. Az előző két novellagyűjtemény fogja időben is közre ezt az újabb válogatást, hiszen a Karácsony ideje, éppen a vízkereszt ünnepével záródik, s utat enged már a következő ünnepkör eseményeibe, és egyszersmind át is nyúlik abba. Ugyanígy a Húsvét közelében első novellája még a szilveszteri ünnepből való lassú távozást jeleníti meg, engedve a farsang fesztelenségének, a böjt előtti utolsó felhőtlen örömnek, mely szintén előkészítheti az ünnepet. S a könyv utolsó írása, már az Egyház idejébe kalauzol minket, melynek kezdőpontja a pünkösd, a konfirmációs tankönyv egyszerű üzenetével: a Lélek kitöltésének ünnepe maga az Egyház születésnapja is. Az Ideje van az olvasásnak c. kötet, a református felekezet öt évszázadába vezet vissza, s ez nem csupán történelmi révedezés, hanem eljutunk a máig, a kortárs gondolatig és novelláig is. Időben tehát a böjt hathetes szakaszától, a virágvasárnappal kezdődő nagyheti eseményeken, a passió próbákon át, egészen a nagypéntek mélységét mutatják meg az írások, majd következik a húsvét minden bevilágító fénye, s az ünnep utáni események, találkozások kerülnek a középpontba, végül áldozócsütörtökön át a pünkösd már a nyilvános hitvallástételt, a konfirmációt jelzi, elérve a már említett Egyház korszakáig, a jelenig.
Másrészt arra is gondolhatunk, hogy egy keresztyén ember mindig a húsvét közelében van. Nagypéntek és húsvét, a Megváltó halála és feltámadása annyira meghatározó esemény a hitünkben, hogy lehetetlen nem ott lenni mindig a közelében. Még ha nem is állandóan erre gondolunk, a lényünket, lényegünket és hitünket folyton átjárja annak érzése és valósága, amit Isten tett velünk, tett Jézus Krisztussal, s hogy ennek milyen összefüggései lehetnek a mi életünkben. Ha időben nem is vagyunk a húsvét hónapjában, akkor is átérezzük annak jelentőségét és értelmét. Nem is mi vagyunk húsvét közelében, hanem maga az ünnep van szüntelen velünk, s emlékeztet Isten földig hajló szeretetére. Nagyon sok művészeti alkotás próbálta már érzékeltetni, közelebb hozni Krisztus áldozatát, s ezt különbözőképpen látjuk és érzékeljük. A kötetben található írások, melyek valóban húsvét közelében játszódnak, éreztetik azt a meghatározottságot, amit mindez jelent. Pál azt mondja, ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló az életünk, hibavaló a hitünk. De Krisztus feltámadt a halálból, s ez mindent megváltoztat a mi életünkben is. Húsvét közelében lenni azt jelenti, hogy már azzal a feltámadott Krisztussal mehetek egy úton, aki kisétált és szóba elegyedett a meglepett tanítványokkal Emmausba.
S a ciklust lezáró (milyen rossz ezt így írni) – hiszen inkább kinyitó – pünkösd pedig tovább vezet minket Krisztusnak abba a valóságába, hogy ő ma is velünk van, segít és irányít. Megtölti pünkösdi lelkülettel azokat a tereket és időket, amelyeket mi is megélünk.
Ezért is érdemese olvasgatni a „Húsvét közelében” c. kötet 16 novelláját, mert a régmúltból átvezetnek a mába, a klasszikus hagyományoktól az elevenségbe, s a tradíció keretes valóságától elsegítenek a mai kérdésekig, dilemmákig, melyekre éppen az ilyen és ehhez hasonló irodalmi csemegék vezetnek minket. Ez a kortárs szemléletmód maga a harmadik közelség.