Szerinted túl térítős lett a képeslapom? – kérdeztem meg pár barátomat …
Egy fontos ismerősömnek készítettem egy “Jézus nagy pillanatai” képregényszerű karácsonyi üdvözlőlapot. Kékkel és sárgával rajzoltam meg a bölcsőtől a mennybemenetelig néhány jelenetet.
Mert, bár tök jó, hogy a szeretet soha el nem múlik, meg szép az áldott ünnepek kívánása, meg kedvesek a legszebb jókívánságaim is, de mert azt gondoltam, ha ismerem az élet forrását, ezek a mondatok az örömhírhez képest csak jégvirágok egy ablaküvegen … És karácsony lényege nem olvad el a nap első sugaraitól …
Istállóban a szent család: Az Isten megismerhető – mert volt egy első karácsony, amikor az Atya belehelyezte egy egyszerű nő méhébe a testté lett Igét. Közel jött.
Jézus megmossa a tanítványok lábát: Velük járja a falvakat, mezőket, halat süt nekik a parton. Sőt! Annyira olyanná lett, mint mi, hogy barátságot kínál magával – mert nemcsak megszületett, élt, tanított, de egész közel jön, megérint ott, ahol talán nem is várnánk, keresi a társaságunkat, szeretni, ismerni akar, és vágyik arra, hogy mi is megismerjük Őt úgy igazán.
Jézus a keresztfán, aztán az üres sír és a megdicsőült király: Vele lehetsz majd a mennyben – mert helyet készített számunkra ezen a valóságon túli Valóságra.
Amit már nem rajzoltam le, csak odagondoltam – Jézus, te meg én Budapesten: ígérete szerint a világ végezetéig az övéivel van, Vele lehetünk addig a földön is – ezért nem kell életünknek a sóvárgásról szólnia, mert a vele való kapcsolat már áthat ide is.
“Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét,
mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (János 1: 14)
Emmánuel, velünk az Isten!
rajz: Nyúl Sára