Keresztúr télen a legszebb,
Mikor őt is átöleli végre a vén hó,
A kiböjtölt vágynál nincs is szentebb,
Beteljesült végszó.
A hólepte utca mindig tiszta,
mint a játszótéren fázó kacagás,
vagy az üresen lábát lógató hinta,
Felszakadt bűn, amiben nincsen tagadás.
Fényfüzérek izzói közt cikázik a remény,
Ha gyors vagy, talán elkapod,
Vagy megállhatsz megköszönni a szerény,
de sietős-dolgos tegnapod.
A fő téren forralt bor és sült gesztenye,
S veled egy asztalhoz ül a várakozás,
Az utca, mely éveiddel van tele
Mikor megjössz, hazatalál.
Olyankor felpillant az újságból a hír,
Lerúgja cipőjét a szorgos idő:
Mert a Föld milliárd trappolást kibír,
Mégis kihordja virágát, mely kinő.
Keresztúr télen a legszebb!
Mikor nem látszik szégyene,
Mikor az irgalom mindent elfed,
S nagy pelyhekben hull a csend,
az Ő kézjegye.
fotók: Pexels és Mészáros Kata