Nagycsütörtök esti páskavacsora

A nagyhéten, a keresztyénség legnagyobb ünnepéhez közeledve, sokan szeretnék megélni az ünnep részleteit, melyre a nagyhéten több alkalom is adódik. Egy ilyen lehetőség nagycsütörtök este a páskavacsora megülése, mely megélhető családi körben is, kisebb gyülekezeti csoportban, ifiben és nagyobb közösségben is. Mi mindegyikben jelen tudtunk lenni. Ennek leírását találjuk a cikkhez kapcsolódó mellékletben.

A Szentírásban sok példa van az étkezésekre, asztalközösségekre Ábrahám vendéglátásától fogva, addig a jelenetig, amikor Jézus megvendégeli tanítványait a Galileai-tó partján. És az sem véletlen, hogy mind az Ószövetség, mind az Új asztalközösséghez hasonlítja az Isten országa valóságát. „De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában;” (Mt 8,11). Jézus étkezési példázatai az Isten országáról: (Mt 22,1-14; Lk 14,15-24) „Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta (a vendéglátásról volt szó előtte), így szólt hozzá: „Boldog az, aki Isten országának vendége.” Ő pedig a következőképpen válaszolt: „Egy ember nagy vacsorát készített, és sok embert hívott meg.” (Lk 14,15-16) S maga az étkezés, mint jelképes tett, szimbólum jelenik meg Jézusnál (Ötezer ember megvendégelése, Kánai mennyegező, Jézus önkijelentései: teste és vére az igazi étel és ital stb.)

Mindezeknél fontosak a körülmények is. Bolyki János egykori kedves professzorom külön könyvecskében gyűjtötte össze Jézus asztalközösségeit, néha meghökkentő párhuzamokat is vonva a bibliai példázatok, történések, és az ezekhez fűzött magyarázatokhoz: Jézus „asztala” lehet a fű is, vagy akár egy csónak padja, egy kőszikla. Nem véletlen, hogy a Szentföldön, a Galileai-tó partján nagy becsben tartják a „Mensa Christi” feketéllő kövét, „melyen” sütötte Jézus a halakat a tanítványoknak, s az sem, hogy a legfőbb szentföldi szuvenír az öt kenyér és két halas tányér, s az végképp nem, hogy Izrael turisztikai jelképe: a nagy szőlőfürtöt cipelő kémek. S ide hozhatjuk, magát az étkezés valódiságát, hogy mennyiképpen ír róla a Biblia, s a legfőbb párhuzamot, mellyel azt a misztikus egyesülést írja le Isten és ember között, ami az étellel (mint táplálék, létfenntartás, beépülés stb.) történik miután megettük. Azóta sem értjük pontosan mi is történik az úrvacsorában (de talán éppen ez a lényeg), de annyit tudunk, hogy a falatka kenyér, és a korty bor a testünk részévé válik, érzékeljük, lenyeljük, s ezáltal átéljük az Istennel való valóságos (és mély) közösséget, és a bűnbocsánat, a szabadítás örömét.

Az általunk kidolgozott Páskavacsora az Agapé és a Széder-est egyfajta vegyítése, liturgikus étkezéssé való alakítása. Az ötlete onnan jött, hogy amikor Kecskeméten voltunk, akkor egy fiatal házaspár csinált húsvét előtt Széder-estet, s azon mi is részt vettünk, majd mikor mi is felkérést kaptunk arra, hogy legyünk ennek házigazdái, akkor elkezdtünk azon gondolkodni, hogy miben más a mi felfogásunk a páskáról, milyen többlet jelentőséget tartalmaz a mi ünnepünk. Az is benne volt, hogy „igazi” Széder-estet úgysem tudunk csinálni (mindent pontosan úgy elkészíteni, szimbolizálni), ezért egy továbbfejlesztett változatban Páskavacsorának hívtuk, és egy zsidó Széder-est alapú (többek között a liturgikus szóhasználat, és pl. az „afikajmon”-keresés megőrzésével, az alapkérdéssel: „Mitől más ez az éjszaka?”, valamint az ételszimbólumok és a sorrend megőrzésével) vacsora, újszövetségi üzenettel együtt, ami Jézus áldozatára, s áttételesen az úrvacsorára is utal, (de mégsem úrvacsora). Nem hiszem, hogy tökéletes lett, de többször is megéltük, legutóbb a saját gyülekezetünkben, ahol már nagy létszámmal (ötven fő fölött) vettek részt, az inkább kisebb (15-20 fős) asztalközösségre tervezett alkalmon. Leginkább az ifivel megélt passiójáték előtti megélés adta vissza ennek erejét és lényegét, melyet többször is átéltünk együtt.

A megrendezésnél fontos figyelni a részletekre: egyrészt az ételek minőségére, nem drágák az összetevők, de legyen friss a saláta, retek stb. Mi ragaszkodni szoktunk a bárányhoz, húsvét előtt ez jól beszerezhető, és fűszeresen jól elkészíthető. Törekszünk ilyenkor az egyszerűségre és a természetességre, így vizet szoktunk hozzá inni (a bor mellett). Nagyon fontos a szép és gazdag terítés is, mint ahogy az látszik a képeken is. A tavaszi színek, virágok jelenléte. Az előkészítése hosszadalmas, így igénybe vehetünk segítséget is.

A gazdagréti hívogató szövegét így fogalmaztuk meg:

Nagycsütörtök esti páskavacsora a gyülekezetben

Az idén húsvét előtt a nagyhéten, április 2-án csütörtökön az este 6 órakor kezdődő előkészítő istentisztelet után 7 órakor páskavacsorát szervezünk a gyülekezet érdeklődő tagjai számára.

A liturgikus vacsora szimbólumai részben követik az eredeti páskavacsorát, melyben a zsidók emlékeztek az Egyiptomból való szabadulásra, másrészt ráirányítják a figyelmet a keresztyén emberek páskabárányára Jézus Krisztusra.

A vacsorát a templom előterében rendezzük be, s körülbelül két óra hosszan tart. A vacsora kiszámíthatósága miatt (40 fő) a rendezvényre előzetesen jelentkezni kell az információs asztalon kitett íven keresztül. A vacsora felajánlás (lehetőség is van felajánlani!), nem kell érte fizetni, de az előkészítő munkákban lehet segíteni! Az utolsó hat helyre a segítők (vacsora előkészítés, terítés, zöldségpucolás stb.) iratkozzanak fel.

A mi húsvéti bárányunk a Krisztus, már megáldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünneplejünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.” (1Kor 5,7-8)

Tekintsd meg a páskavacsota liturigáját ide kattintva, vagy töltsd le.