Prózányi Fruzsina
Harminc éve nem vagyok magamnál.
Másokhoz koldusként ide-oda kopogtatok,
Csak egy kis időre fogadjatok!
Harminc éve nem vagyok magammal.
Ügyesen elbújtam előlem,
Röhögnek rajtam a csigák,
Ők elbírnak a házi feladattal.
Vinni, vinni szakadatlan engem,
Dühben, fagyban, mélabúban,
Tartani, csak tartani a lelkem!
Félek, mi lesz, ha elejtem?
Harminc éve nézlek Téged.
Vaksin, szent sorok között
S csak most látom végre:
Mikor a Végtelen kisdednek öltözött
A gyenge, a véges, a kitaszított
Micsoda súlyt ringatott!