Téli vers

Jégkristályok ezernyi tánca
lyuggatott hópihék csipkeránca,
fagyott virágok terpeszkedése,
megkövült tónak hasadt repedése.
Kacskaringós girlandokat rajzol
a házak köré a füst,
a tűzön buzgón izzik az üst,
“kiskarácsonyt” fütyül az északi szél
az utca néma, nem beszél.
Üres csapásokat szórt be liszttel az éjszaka
csiklandón árad a sütemény illata,
cinke lábnyomokkal díszített a párkány,
ezüst fénnyel csiszolt az elhagyott márvány.
Halandóságáról beszél minden stáció,
hisz megtörtént az inkarnáció.
Csellengő paták alatt kifeszített dunyha recseg,
feketén csalogat a sűrű rengeteg,
suttog a zúzmarás szélű levelek bája
hívogat az erdő narniája.