Titkok kertje

“A titkok kertje” c. film (1993-Agnieszka Holland) Frances H. Burnett ifjúsági regénye alapján készült, mely három gyerek különleges kapcsolatát dolgozza fel, mindeközben bepillantást nyerhetünk  félelmeikbe, vágyaikba és emellett a természethez való viszonyuk is megnyilatkozik.

Bepillanthatunk egy indiai kultúrában cseperedett lányka, Mary életébe, aki az elfojtott érzelmek palotájában, rideg anya mellett, a természetes érintkezéstől, természettől távol éli az életét. Anyja távolságtartása miatt a jelentéktelenség érzése mély fájdalomként él a gyermek szívében. Szülei halála után Lord Craven, nagybátyja gyámsága alá kerül. Maryt saját jelentéktelenségének érzése szinte teljesen lebénítja, mikor a még ridegebb, angol szellemkastélyba érkezik, púpos, mély gyászba merült nagybátyjához, aki a világban kószálva keresi lelke sebére a gyógyírt, melyet felesége elvesztése ütött rajta.

A hatalmas, hideg kastély egyetlen élhető, érdekes és titokzatos része a hatalmas kert, mely ugyan halottnak tűnik akár a ház s a ház urának lelke, mégis a föld mélyén ott rejtőzik az élet, mely teremtettségéből fakadóan, növekszik, előrehalad,  lassan utat tör magának.A kastély másik lakója egy félelmek által uralt, beteges, gyenge fiúcska, akit anyja halála után elzártak a külvilágtól, a természet gyógyító levegőjétől.

A harmadik szereplő, aki az életet, a levegőt, a vidámságot hozza el ide, e lápos vidék félelemmel teli ködjébe és a várat átjárt bénultság falai közé, Dickon az életigenlő, erdőt járó, állatok nyelvét beszélő fiú, ki a természettel szinte szimbiotikus egységben él, mindent tud a növényekről, fákról, állatokat szelidít. Csodálatos, ahogy a komor múltat felváltja a virágzó jelen és a jövő bimbózó ígérete. A gyerekek ezt így fogalmazzák meg a könyvben:

“A kertnek varázsereje van, jótékony varázsereje.”

Lassan megtelik élettel a kert és a gyerekek lelke, a virágok és a fák ég felé kitárt karjai Isten dicsőségét, jelenlétét hordozzák, melyben gyógyulás és szabadulás történik!

“Virágágyakból, de még a téglafal hasadékaiból is vég nélkül bújnak elő új és új hajtások, a hajtásokon bimbók mutatkoznak a bimbók kifeslettek, színt bontottak…” (Burnett, A titkos kert)