Ebben a cikkben egy kényes és fontos kérdéssel szeretnék foglalkozni: azzal, hogy Isten Lelke szól a Biblián kívül is. Kényes téma, mert Kálvin ragaszkodott ahhoz, hogy a kijelentést és a Szentlélek megnyilvánulásait úgymond Bibliával a kézben, vagy azt olvasva kell keresni. Ezért a vallási vagy bibliai kontextuson kívüli istenélmények fehér foltok maradtak a protestáns teológiában. A radikális reformáció negatív tapasztalatai (katarok, Münzerék, később pietista, vagy még később a pünkösdi és karizmatikus mozgalmak) még gyanúsabbá tették ezt a területet. A Biblián kivüli istentapasztalat a vallási szubjektivizmus, rajongás, önszuggesztió ingoványa lett.
Már elég távol vagyunk attól is, hogy a katolikusokra gyanakodva nézzünk. A reformációt részben az akkori katolikus egyház tolta egyre távolabb magától azzal, hogy tekintélyére és hagyományára hivatkozott, arra, ami épp devalválódott. Abban a helyzetben a Szentírás volt – vagy lett volna – a vita lehetséges alapja (Ld. Luther vitái), és a protestáns teológia meg is őrizte ezt a pozícióját: Az egyház, a vezetők, mi magunk is ingatagok és esendők vagyunk, akik botlanánk és kitérnénk a jó irányból, ha nem kapaszkodhatnánk Isten tévedhetetlen szavába, a Bibliába. Ezért kell nekünk egy biztos alap: a Biblia. „Az ember csak ember, míg a Biblia ma is és holnap is kijelentés.”
A radikális reformáció parasztprófétáinak a képzelgései, a szubjektum vallásos projekciói kontroll nélkül isteni kijelentésnek nevezve ijesztőek voltak a tanult, fegyelmezett és szent életű reformátorok számára. Nemcsoda, hisz közelről tapasztalták, mi lehet abból, ha valaki Biblia nélkül magyarázza vallásos tapasztalatait. Ez volt előttük, s ha hátranéztek, látták, hogy a nagy egyház is képes elsodródni a biblikus élettől, illetve tanítástól. Ezért a legjobb, amit tehettek, az átvitt értelemben véve egy csatorna ,,kibetonozása” volt. Amit Szentléleknek gondolunk, érzünk, hiszünk, azt nevezzük az ÉLŐ VÍZ-nek. Ez folyjon tiszta mederben, mely készüljön ugyanabból az anyagból, mint maga az Isten Lelke. A BIBLIA ugyanonnan van, ahonnan a Szentlélek, ezért a Biblia legyen ez a meder a Lélek folyása számára. Olvassuk, értsük, higgyük, éljük…
A Magyarországi Református Egyház egyik hitvallásának előszavában azt olvassuk (https://ttre.hu/tartalom/4553/ii-helvet-hitvallas), hogy ha Isten igéjéből jobbra tanítanak, akkor annak engedünk. Innen kell indulni, ha azt mondjuk, hogy Isten Lelke vallásos kontextuson kívül is működik. Maga a Szentírás ad erre példát. Bálámról olvasunk a Mózes 4. könyvében, aki nem tartozik a szövetség népéhez, mégis kap kijelentést Istentől. A korai próféták között többször is találkozunk ezzel, és ahogy megyünk vissza az időben, egyre kevesebb a betű és egyre több a Lélek, vagy valami más epifánia. Gondolhatunk Jákób és József álmaira, Mózes istentapasztalataira stb. Ahogy az emberiség és Isten történetének elejéhez közeledünk, annál kevesebb a szabály, a törvény. Néha egészen zavarba ejtő, ahogy az ősatyák éltek és gondolkodtak. Mégis teológiai szempontból nézve, átevickéltek ezen a kijelentés szempontjából ködös időszakon, méghozzá úgy, hogy néha hithősökké is váltak. Mert találkoztak Istennel, bár sokszor nem is tudták, hogy Vele találkoztak. Ettek, mendegéltek, birkóztak vele vagy szállás adtak neki. Hogy angyallal vagy Istennel álltak kapcsolatban, nekünk mindegy, ha el tudjuk fogadni azt, hogy Isten képes a köznapi életben is maniszfetálódni. Bibliai szövegekben olvassuk, hogy bizony voltak találkozások a SZENTTEL profán kontextusban is.
Újszövetségi alapot is tudunk találni ugyanerre. Pál egy ,,motivációs tréninget” ír a filippi gyülekezetnek, amikor börtönben van. A börtön eléggé lecsökkentette az apostol actio radius-át, onnan semmit sem tehetett a hívőkért, az imádságon és a levélíráson kívül. Akinek van tanítói szerepe szülőként, tanárként, lelkipásztorként, az ismeri az aggódva féltés érzését. Szükséges időnként átbeszélni, helyre tenni a tapasztalatokat, nehogy félbemaradjon a folyamat. Akiknek nincs ilyen élményük, felidézhetik a Birodalom visszavág c. filmből azt a részt, amikor Luke Skywalker félbehagyja tanulmányait a Dagoba rendszerben, és Yoda mester aggodalmait: Mi lesz a félig jedi Luke-kal? Tényleg, mi lesz vele? És mi lesz a filippi gyülekezettel, ha lelki atyjuk börtönben van? Mi lesz a mi tanítványainkkal és gyermekeinkkel, ha hirtelen meghalunk vagy elszakadunk tőlük? Pál azt mondja a Fil 1,6-ban, hogy amit Isten Lelke elkezdett, azt be is fejezi.
E levélben Pál arról beszél, hogy nem a Biblia kontrollja alatt működik a Szentlélek, hanem a Szentlélek maga lesz a vezetője akár egy egész gyülekezetnek is. Azóta is tapasztaljuk a Lélek szabad áramlását, amit Jézus is megmondott, amikor a szélhez hasonlította a Lelket a János evangéliuma 3,8-ban. A Lélek kiárad, nem lehet mederben tartani.
Itt vegyünk bátorságot felidézni a nem vallásos, de később hitelesnek bizonyult szentlelkes tapasztalatokat. Egyet ide hozok: hívő barátom testvére megtérésében három impulzus volt döntő: (1) egy közlekedési STOP tábla feltűnése, (2) a MATRIX című film, (3) egy MADONNA zeneszám. Nem szükségszerű, hogy a profán kontextusban létrejött vallásos élmény hamis gyakorlathoz vezessen. Lehet belőle félresiklás is, de lehet belőle égő csipkebokor is, más szóval életre szóló hivatás.
Ezek a bibliai igék, a tapasztalataink és a Kálvin óta megtett út, mind azt mutatják számunkra, hogy most nem mederbe kell zárni a Lelket a rajongás elkerülése végett, hanem kérni kell a Szentlélek kiáradását, áramlását, észlelési képességét, meg bátorságot a betöltekezéshez és a követéshez! Az egyházat most nem a rajongás veszélyezteti, hanem az, hogy az ÉLŐ VÍZ mellett szárad ki. A betonozott csatornában csordogál-e még valami? Néha azt gondolom, hogy az élő Lélek mintha fellázadna és kitörne a mederből, és felfakadna valahol máshol. Mi pedig csodálkozva nézzük, mert nem illik bele se a teológiánkba, se az egyházi rendtartásunkba. De Isten Isten. Őt nem köti a mi teológiánk. Sőt az minket sem kell, hogy kössön, sokkal inkább, hogy segítsen.
Járjunk nyitott szemmel! Isten ott van mindenhol, Pál szerint benne élünk, mozgunk és vagyunk (Ap. csel. 17,28). Szólhat a parkban hozzád, s bár lehetnél panteista is, attól még szólhat. Szólhat hozzád egy meditációban is, s bár lehetnél szinkretista is, ő mégis szólhat. Nem a félelem lelkét adja nekünk (2.Tim.1,7). Övé a mindenség, mindenhol ott van, ezért bárhol kereshetjük, ez nem a bizonytalanságot hozza el nekünk, hanem a gazdagságot: láthatom őt a metrón, a kertben, a Netflixen, az edzésen, az imában, a testvéri szóban és a Bibliában is.