A játék „visszanemesítése”

Teológus koromban hallottam először a HOMO LUDENS kifejezést. A JÁTÉKOS EMBER világa, mint olyan, egy külön valóságot jelenített meg számomra, ahol minden lehetséges. Johan Huizinga kifejezése (holland művészettörténész, 1938) sokkal messzebb mutatott, mint amit a játékról valaha gondoltak. “A rítus a szakrális játékból nőtt ki; a költészet a játékban született, és mindenkor a játék táplálta; a zene és a tánc színtiszta játék volt. A bölcselet és a filozófia azokban a szavakban és formákban találta meg a maga kifejezését, amelyek a vallási disputákban születtek. A háborúskodás szabályai és a nemesi élet konvenciói játékalakzatokra épültek. Végül is meg kell tehát állapítanunk azt, hogy a civilizációt, korai szakaszaiban játszották. Nem úgy jön a játékból, mint ahogy egy csecsemő az anyaméhből: a civilizáció játékban és játékként születik, és sohasem hagyja el azt… Az igazi, tiszta játék a civilizáció egyik fundamentuma”. Gondolatmenetét arra futtatja ki, hogy a rituális játékot játszó ember a maga “megszentelt terében” valamiképp újrajátssza azt a kozmikus “játékot”, amelyet maga az Isten játszott, illetve játszik.

Mindig nagyon szerettem játszani, a visszatartott lélegzet, a kitartó figyelem és a siker öröme egyszerűen magával ragadott. Ezért aztán persze nem akartam/nem tudtam veszíteni. Később tanultam meg játékokat játszani a játékért, s a közös élmény megéléséért. S még később tanultam meg a játék szent voltát, komoly méltóságát …igazi szakrális élményét, az „újrajátszást”.

Az ember az „újrajátszással” azt az önfeledtséget keresi, melyet egyszer már megélt. Vagy valaki más mesélése alapján a saját élményt keresi benne: az egyszerű személyes részvételt, mely mégis kiemeli őt a hétköznapok monotóniájából. A játék egyik lényege ez az „újrajátszhatóság”.

Mégis – mindnyájan tudjuk – az ismétlés kockázat is, hiszen sosem lesz „olyan” többet, sosem lehet ugyanaz. A késztetés mégis erős, ezért keressük a megfelelő alkalmat az újból való megélésre. Hiszen nem csak kevesebb, több is lehet. Hiszen a másokkal való játék egyben közösséget is teremt. Ahogyan ez visszhangzik Kosztolányi Dezső versében is: „Akarsz-e játszani…”

És igen, a Példabeszédek könyve is sokat segített ennek megértésében. Amikor a teremtéstörténet egyedi leírásában a Bölcsesség „játszadozva Isten színe előtt” (Péld. 8,30-31) fellebbenti előttünk a titkot: mit is jelent, hogy Isten a világosságot teremtette meg először… melynek semmi köze a „világító testekhez” (hiszen azokat csak a negyedik napon teremti meg). Ez a világosság maga a rend, a Példabeszédek kijelentése szerinti „játékos bölcsesség”, mely a néhány képlettel általunk is leírható természeti törvényszerűségre felépíti azt a végtelen gazdagságot, melynek még mindig csak a felfedezésénél tartunk…

Hiszen a játékosság, a játszadozás gyönyörűség a bölcsességnek. Azt írja a nagy cseh filozófus Edmund Husserl (1972) hogy a tudományok, akárcsak a művészetek, úgy alakultak ki, hogy az ember elszakadt a közvetlen életszükségletektől, a direkt, praktikus célszerűségektől, és nekiállt gondolatban kísérletezni (játszadozni), illetve testileg, a gyakorlatban is konkrétan játszani és játékszabályokat alkotni. Ezek a játékok „mintha-világokat” építenek fel, s az ember olyan játékokat talál ki és játszik, amelyek mintegy magukból generálják normáikat, törvényeiket. Az ilyen játékok vezetnek azután a komoly teoretikus diszciplínák megalapításához és kidolgozásához is. A teoretikus kutatásoknak lényegüknél fogva el kell szakadniuk a közvetlen gyakorlati érdekektől, s ez az elszakadás maga után von egyfajta játékosságot is.

Nevezhetjük tehát a játékot szabad cselekvésnek, hiszen anyagi érdek nincs hozzákötve, hasznot nem húzunk belőle. Külön erre a célra rendelt időben és helyen megy végbe, meghatározott szabályok szerint, közösségeket alkot. Mert a játék szabad cselekvés vagy foglalkozás, amely bizonyos önkéntes, előre meghatározott időben és térben, szabadon választott, de föltétlen kötelező szabályok szerint folyik le. Így a játék alaptényezői az összjáték, a harc (verseny), előadás, bemutatás, kihívás, dicsekvés, feszültség, bizonytalanság. Fontos, hogy minden versenyjáték nemcsak valamiért, hanem a maga összefüggésrendserében és a maga sajátos eszközeinek segítségével zajlik le.

Amikor mindezeket olvastam akkor nyílt meg számomra az igazi filozófia – a „bölcsesség szeretete”. Hogy szabadon gondolkodni is egy játék. És ez a játék gyönyörködtet is, s akkor ezzel megadatott a kultúra számára a játék értéke is. Mert kultúrává emelheti a játékot intellektuális, erkölcsi vagy szellemi értéke is. Mert a játék „szép”, ahogy H.G. Gadamer megfogalmazza (német filozófus,1984). Evidencia – írja –, hogy „a játék az emberi élet elemi funkciója, s így valamiféle játékelem nélkül teljesen elképzelhetetlen az emberi kultúra. A játék az, ami a játékost hatalmában tartja, ami behálózza a játékba, ami játszatja.” Vannak kiváltságos idők, amikor férjemmel játszunk. Leginkább a szellemi játékokat kedveljük, ahol mindketten „nyerünk”. Ez nem csak nyáron megy végbe, de ilyenkor könnyebb egy este csendjében sétálva, vagy csak üldögélve együtt nézni a csillagokra, vagy belebámulva a sötétbe – valójában a saját lelkünkbe – a sejtett, mégis titkos tudást egymás szava által – újra? – felismerni. Egy témát forgatunk szabadon, s egymástól nyerünk ihletet. A szabály csak annyi, hogy figyelni kell, hiszen a játékban feszültség van, s néha az „egyetlen esély” bizonytalansága, hogy ne „essünk ki” belőle. Jól érezhető a vége is, az eufóriás öröm pillanata, amikor „megérkezünk”, s már csak gyönyörködünk a megélt tapasztalatban. Ez már több, mint játék – ez maga az ünnep pillanata. Ilyenkor mély csend és az a félmosoly érzékelhető csak… hogy valójában valami többnek a részesei vagyunk, nem csak a magunk által teremtett lehetőségnek. Játékos emberek vagyunk, s a játék közben formálódunk emberibbé. Egy filmet emlegetünk ilyenkor, melyben egy nagyapa megtanítja unokáját a trick-track (ostábla, backgammon, tavli, stb.) ősi játékára, mely az ő tekintélyét megalapozta hazájában (A film: A világ nagy és a megváltás az sarkon túl ólálkodik). Ez a játék „visszanemesítése”…