A szerkesztő köszöntése

Aki imádkozik, viteti magát, ahogy a papírcsónak a patak vízén. Így viszonyul Istenhez. Ez a közös az imádságban és a játékban: az önfeledtség.

A játék „visszanemesítése”

Játékos emberek vagyunk, s a játék közben formálódunk emberibbé.

Hát eljöttél?!

Ki elbújsz, hogy kutassunk,
sóvárogsz, hogy kitartsunk,
kurjantasz, ha találunk

lehet-e?

lehet e játék közben
sáros lábon tiszta szív?
lehet-e nyerni erőben
úgy, hogy ne legyen irigy?

Kerti parti angyaloknak

Az első angyal, … hogy lássuk, mennyire képben van, egy örökzöld slágert is idéz: „Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek – és aztán megint mehet minden tovább…”

Dietrich Bonhoeffer: Ki vagyok én?

Bonhoeffer verse 1944-ből
Ki vagyok én? … Másokat ámító,
magában sápító hitvány alak?

A csendesnapok nyomában: a sabbat mint útmutatás

Heschel rabbi szerint nem a hat nap szenteli meg a hetediket, hanem a hetedik szenteli meg a hatot.

Mint ez a kisgyermek

Életünk áramlás. Olyanok vagyunk, mint egy folyómeder. A gyermekség arra hív, hogy ezt az életet beengedjük; a felnőttség arra, hogy tovább is adjuk.

Lélekmese

És ahogy ott üldögéltem… békességre leltem. A tarisznyám minden zsebét megtöltöttem. Csak a legkisebbet nem. Az már tele volt.

Az imádságról – “Sufni” előadás, IVK, 2021.

Az imádság olyan, mint egy áramlás, az isteni élet áramlása, valahogy úgy, mint ahogy a szívben az egészség titka az átáramló vér.