Akiknek nincs karácsonyuk

Istenünk,

a karácsonyi ég alatt sokféle Betlehem létezik. Lakások és idősotthonok, kórházak és „elfekvők”, hajléktalanszállók és „melegedők”, aluljárók és összetákolt kalyibák, börtönök és javítóintézetek, menhelyek és „családok átmeneti otthonai”, nyomornegyedek és lakótelepek. És Te itt is, ott is megszületsz. Nem válogatsz. Karácsonyi Történeted arról üzen, hogy az emberség: közelség. A Te érkezésed annak lehetőségét rejti, hogy senkinek nem kell egyedül, magába, magányába zártan élnie. Hiszen a Szabadító vagy, aki értünk jöttél: a megtört, kibicsaklott élettörténetünkért, a feladott küzdelmeinkért, az elveszített álmainkért, a foghíjas szeretetünkért.

Az Ünnep erőterében, várakozásaink és vágyakozásaik óráiban, titokzatos születésedtől megérintődve emlékeztess azokra, akik keresik az otthonosság melegét, gyógyulásra és vigasztalódásra vágynak. Terített asztalaink mellett ne engedj elfeledkeznünk a reményvesztettek, céltalanok és hontalanok, a szeretetre éhesek karácsonyáról. Egymásnak adott meglepetéseink izgalmában hozd közel hozzánk azok vágyakozását, akik nem részesülhetnek az ajándékozás örömében.

Istenünk, Te igazán ismered a kiszolgáltatottság és védtelenség érzését. Hiszen így érkeztél közénk, így kopogtattál be hozzánk karácsonyoddal. Közelséged és jóságod oldja föl közönyünket, fásultságunkat, szívünk keménységét. Szabadíts föl minket a tapintatos irgalom, az emberséges szeretet cselekedeteire!

fotók: net barátnő, nlc.aktuális