Egy visszajáró, hűséges kuncsaft lép be a boltba, amolyan törzsvendég. A polcokon mindenféle ima megtalálható, nagyon rövidek és hosszúak, terjengősek és szűkszavúak, modernek, olyan laczkfijánosfélék, vagy amilyeneket baruhk ír, de vannak klasszikusak is, mindenféle műfajban, még megzenésített imákat is találhat itt a vevő. A polcokon stílusok, műfajok, felekezetek és irányzatok, korok és szerzők szerint szépen elrendezve minden. Mivel nagy igény van rá, vannak itt sajátos ízű, karakteres magyaros imák is. Csípősek, önmarcangolósak, konok hangú erős imák, olyan ezer év ide vagy oda de megbűnhödtünk típusú imák. De lehetőség van helyi specialitást is kérni. A kiszolgálók nagyon finom lelki érzékenységgel kikevernek bármit. De egy forró kávé mellett akár még a saját imáit is elmormolhatja az ember. Igény szerint kaphat hozzá becsomagolva néhány szót is, amit aztán szabadon szőhet tovább. Ez a kuncsaft most valamiért nagyon szomorúan lépett be az ajtón. Eltökélt volt és határozott, mint aki nagy útra készül, vagy mint aki már eleve fáradt.
– Egy panaszzsoltárt kérek – mondta.
– Itt fogyasztja vagy becsomagoljam? Elvitelre lesz?
– Felvitelre – mondta.
Fotó: Pexels