Dávid István

Bíztatni akart. Az ablakon talán egy kis fény, még hozzánk is becsoroghat.

Mivégre a sok történet, az a sok fohász? Istennek annyi igéje halt el bennem, hogy arra még emlékezni is gyötrelem.

Valahányszor sebzettséggel találkozott, rég elfeledett sebeiből szivárogni kezdett a vér.

Ha közelebb akarsz kerülni Istenhez, menj közelebb az emberekhez. Istennek emberszaga van.

Te sohasem leszel illő az Íráshoz, barátom. Nem te illeszkedsz hozzá, hanem az Írás kezd hozzád közelebb férkőzni.

De nem talált sem húsz, sem tíz igaz embert. Csak egy keresztrefeszített férfit.

Egy visszajáró, hűséges kuncsaft lép be a boltba. A polcokon mindenféle ima. A kiszolgálók finom lelki érzékenységgel kikevernek bármit.

Hogy kell egymást szeretni, Uram? És a pofozkodással hogy van, ennyire bárgyúnak kell lenni?

A Messiás eljövetelét semmi más nem teszi ennyire őrülten beválalóssá, ennyire felszabadultá csak a szerelem.

De az emberben vesztegléssé és türelmetlenséggé fajult a várakozás. És szivárogni kezdett az idő.

A Szentlélek beszélni tanít. Nem értjük azt, ami van. Az egész pünkösdi történet egy ízzó nyelvesemény.

Naponként szükségünk van arra, hogy Isten ne múltbeli emlék, hanem jelenlétével emlékeinket foltozó gyógyító Isten legyen.

Akit Isten Lelke vezérel, mintha nem lenne magánál, pedig éppen most ért el egészen magához, mielőtt végleg belső emigrációba vonult volna.

Az igazság elviselhetetlen a Lélek nélkül. Az az igazság pedig, ahová a Lélek elvezet: az Isten szeretetére hagyatkozó tapintat.

Istennek emberszaga van. Teljes mértékben belemártja magát az életbe, a szeretet gyengeségének hatalmával gyógyít.

Pünkösd nem az intézményes egyház létrejöttének az ünnepe, hanem annak, hogy a teremtett és megváltott ember testképzavarából kigyógyúlhat.