barátokkal

az időnek súlya könnyül
észrevétlen hullik el
öröm hátán lovagolva
barátságos évekkel
egyre inkább van hogy csorba
a bögreszél éles titka
de tartja még mi belefér
meleg tea, forralt jó bor
kihűlt kávé, kevés cukor
a nosztalgia úgy mesél
nevetve könnyezi néha
hogy a jelen buboréka
benne három barát itt ül
diófa körasztal körül
az időnek súlya könnyül