Duma Lilla

ma is éppen felnőtté válok
békési budapesti
zöld és beton között ingázok
befejeztem egyetemem
kezdődik a munka
gyereksebész tervez lenni
bolondos kis fruska
megkaptam a dr-t
nem érzem még magam
üldöztem régóta
egy vonatot futva
mintha abbahagytam
kisfaluba kanyarodtam
kotorászok szavakat csendet
nagyon sokféle van
nézem az örömöt
mondják van
hogy lehet egyszerre jelen
napsütéssel felhő bennem
a vers az tömör gyönyör
kicsibe csomagolt világok
ajtók a szavak
nem kell mindet kitárnod
apa szerint olyan vagyok
mint anya
túl sokat gondolkodom
igaz hogy valószínű
úton vagyok
kegyelem a levegő
karcos képmás darabka
követni akarja
én te Ő
mi
különleges valami
humoros nem semmi
erősnek lenni helyett
látszani még jobban megy
ha valaha fel tudom adni
az titokban győzelem
békési budapesti
magas mosolylesen
2020.08.27.

A szerző bejegyzései

barátokkal

hogy a jelen buboréka
benne három barát itt ül
diófa körasztal körül
az időnek súlya könnyül

Termés

öröm volt, derű a koronán
sokszor nem is hitte tán
hogy lehet neki ennyi

lehet-e?

lehet e játék közben
sáros lábon tiszta szív?
lehet-e nyerni erőben
úgy, hogy ne legyen irigy?

botlásból polgárháború – avagy mi nem az egység

Az indulatok lassan lecsillapodnak. Feltápászkodik s próbálna továbbmenni. Azonban a sebes láb nem moccan, csak lóg.

láttam mert látott

láttam keresztet falon
emberfiával s nélküle
láttam oltáron
kősírokon dőlve

Vivat Spiritus!

A kút vize a szemén kicsordul
Melódiát huny le testébe az úr

maradok hát még egy helyben

volt itt Írásban és testben/tűzben, vízben, fakereszten…/hangja fúj városban, réten/falakon át érintésben

évának új ruhája

testem szégyenét elfedi
így tudok majd elé állni
bőrömön az ő bőre vagyon
feltámadt testén én a szegnyom

Önmeg-jajaj-tartóztatni

kevesebben
több ideig
rágódni
ha zöldségen is

lépegető hétköznapok

elfogynak a lábnyomok
előttem Isten országa
megáll, leül, nyugodt

Határkőnél félálomban

idén is volt szög, volt selyem,
volt méz és volt petrezselyem

ünnepi düh

túl sokat mondtátok
túl sokat magyaráztátok
roppantul dühít

a küszöbön

életem keresztje
gyönyörűen elég
vállamról leveti a vég

(önismereti) kerítések

néha pici fájdalom, fanyar érzés
máskor fellélegzem, megkönnyebbülés
beleütközni határaimba

Élő vizet baptista pohárból

Isten engem úgy helyezett
hogy mi Alföld Petőfinek
az nekem míg élek marad
otthonom a fehér falak