Békés a viharsarok – nincs otthon a gyermek
Budapesten fölnőttködik – gomolykodó szerzet
kotorászik örömöket – ritmusokat csendet
szószerkezet zenebona – égi ékszeretlek
cifra köntöse: gyermeksebész rezidens
Duma Lilla
A szerző bejegyzései
égből a földre
…földmélyre gurultam nemtudom réseken
megbúvó szikkadt mag szívott magába engem…
formát ölt
“Heuréka!” – bizsereg a bőröm. Az anyanyelvemben turkáltam éppen. Rímet kerestem, amikor kezemre akadt ez a szó. Csodálkozom.
Tata
Egyszer kinevettek pesti barátaim, hogy így hívom. Kék fémes Simson robogón ült. Motor váza, mint egy hullámcsapás.
Köszönetnyilvánítás egy szangvinikus versben
Hát hadd csöpögjön az önirónia!
Teljen meg a pohár!
barátokkal
hogy a jelen buboréka
benne három barát itt ül
diófa körasztal körül
az időnek súlya könnyül
lehet-e?
lehet e játék közben
sáros lábon tiszta szív?
lehet-e nyerni erőben
úgy, hogy ne legyen irigy?
botlásból polgárháború – avagy mi nem az egység
Az indulatok lassan lecsillapodnak. Feltápászkodik s próbálna továbbmenni. Azonban a sebes láb nem moccan, csak lóg.
láttam mert látott
láttam keresztet falon
emberfiával s nélküle
láttam oltáron
kősírokon dőlve
maradok hát még egy helyben
volt itt Írásban és testben/tűzben, vízben, fakereszten…/hangja fúj városban, réten/falakon át érintésben
évának új ruhája
testem szégyenét elfedi
így tudok majd elé állni
bőrömön az ő bőre vagyon
feltámadt testén én a szegnyom
lépegető hétköznapok
elfogynak a lábnyomok
előttem Isten országa
megáll, leül, nyugodt
Határkőnél félálomban
idén is volt szög, volt selyem,
volt méz és volt petrezselyem
(önismereti) kerítések
néha pici fájdalom, fanyar érzés
máskor fellélegzem, megkönnyebbülés
beleütközni határaimba
Élő vizet baptista pohárból
Isten engem úgy helyezett
hogy mi Alföld Petőfinek
az nekem míg élek marad
otthonom a fehér falak