Duma Lilla

Békés a viharsarok – nincs otthon a gyermek
Budapesten fölnőttködik – gomolykodó szerzet
kotorászik örömöket – ritmusokat csendet
szószerkezet zenebona – égi ékszeretlek
cifra köntöse: gyermeksebész rezidens 

A szerző bejegyzései

égből a földre

…földmélyre gurultam nemtudom réseken
megbúvó szikkadt mag szívott magába engem…

éva

csökött rossz részemet
az lássa Istenem
ki takarva ölelné
egészen csendesen

Kendőbe kötve

miért van fején a kendő?
alatta haja tán újra megnő?

formát ölt

“Heuréka!” – bizsereg a bőröm. Az anyanyelvemben turkáltam éppen. Rímet kerestem, amikor kezemre akadt ez a szó. Csodálkozom.

Tata

Egyszer kinevettek pesti barátaim, hogy így hívom. Kék fémes Simson robogón ült. Motor váza, mint egy hullámcsapás.

barátokkal

hogy a jelen buboréka
benne három barát itt ül
diófa körasztal körül
az időnek súlya könnyül

Termés

öröm volt, derű a koronán
sokszor nem is hitte tán
hogy lehet neki ennyi

lehet-e?

lehet e játék közben
sáros lábon tiszta szív?
lehet-e nyerni erőben
úgy, hogy ne legyen irigy?

botlásból polgárháború – avagy mi nem az egység

Az indulatok lassan lecsillapodnak. Feltápászkodik s próbálna továbbmenni. Azonban a sebes láb nem moccan, csak lóg.

láttam mert látott

láttam keresztet falon
emberfiával s nélküle
láttam oltáron
kősírokon dőlve

Vivat Spiritus!

A kút vize a szemén kicsordul
Melódiát huny le testébe az úr

maradok hát még egy helyben

volt itt Írásban és testben/tűzben, vízben, fakereszten…/hangja fúj városban, réten/falakon át érintésben

évának új ruhája

testem szégyenét elfedi
így tudok majd elé állni
bőrömön az ő bőre vagyon
feltámadt testén én a szegnyom

Önmeg-jajaj-tartóztatni

kevesebben
több ideig
rágódni
ha zöldségen is

lépegető hétköznapok

elfogynak a lábnyomok
előttem Isten országa
megáll, leül, nyugodt

Határkőnél félálomban

idén is volt szög, volt selyem,
volt méz és volt petrezselyem

ünnepi düh

túl sokat mondtátok
túl sokat magyaráztátok
roppantul dühít

a küszöbön

életem keresztje
gyönyörűen elég
vállamról leveti a vég

(önismereti) kerítések

néha pici fájdalom, fanyar érzés
máskor fellélegzem, megkönnyebbülés
beleütközni határaimba

Élő vizet baptista pohárból

Isten engem úgy helyezett
hogy mi Alföld Petőfinek
az nekem míg élek marad
otthonom a fehér falak