
Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya
Az „eucharisztia” kifejezés szó szerinti jelentése: hálaadás
I.
Boldog az,
aki az Áldottban részesül,
a Megtöretettben,
a Szétosztottban.
Hálát adhat,
és adjon is:
valóban boldog.
II.
De miként is?
A boldogság, ahogy a népi mondás tartja,
akkor teljes, ha magát mással megosztja.
Ezen az ünnepen sincs másként, a hálaadásén.
III.
Mindeközben, ebben a valószínűtlen térben,
mint akkor, ott, Betlehemben,
majd Emmausban,
most e megosztottság elviselésében,
ennek szeretettel teljes elszenvedésében,
e fájdalom bölcsőjében,
eljön ő: mint a Fájdalmak Férfia.
Ahogy akkor,
az arany és a tömjén kitárult,
a megannyi szó elhalkult,
a sok „de” térdre hullt,
úgy most, a ketten vagy hárman ígéretében,
a lelki egység szentségében,
ebben a titokzatos sorsközösségben, köztünk és bennünk a Velünk az Isten!
IV.
Eljön az óra, igen, eljön,
amikor a Bárány asztalához együtt megyünk,
– dehogy megyünk, rohanunk -,
amikor, mint az ár, vitetünk,
miként a medrét elhagyó folyó,
vagy az ezerszer ezer csepp,
mely már maga a tenger.
V.
Addig ez emlékeztet,
ez a reménykeltő, és felkavaró,
ez a küldetést adó, és sajgó,
ez a meghívó,
újra és újra:
„Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus,
az Isten Báránya!”
Aki megy, mert mehet, megelégszik, ezért boldog,
aki csak ülve kéri, hogy csak egy szóval mondd,
annak hajlékába gyógyulást a Szó hoz.
Aki hisz, és lát, ezért boldog; aki csak hisz, ezért.
Asztalhoz járulók és morzsákra várók,
fájdalmas boldogok, boldog fájdalmasok:
mind fájdalmasok, mind boldogok.