magas fehér sima falak zölden hajló pálma alatt fapadokból szép fakereszt szembogarat falra szegez lábánál márvány medence időnként megmozdul benne kórus hangját hullámzó víz kővé meredt szíveket hív elmerülni kegyelemben régen itt új kezdet lettem ismerek azóta sokat máshonnan jött képmásokat csodálom a Kárpátokat, sivatagot, korallokat Isten engem úgy helyezett hogy mi Alföld Petőfinek az nekem míg élek marad otthonom a fehér falak innét fakadt élő vizet ittam s szedtem emlékkövet időről időre hát körbejárom a kőoltárt Ében-Háézer épület az Úr mindeddig megsegített a jót őrizd, a rosszat engedd porladni a gyémánt mellett vedd a jószándékot oda hol kétséges a tettek oka magas fehér sima falak a háttérben tanítanak sokat elbír a jóakarat