Élő vizet baptista pohárból

magas fehér sima falak
zölden hajló pálma alatt
fapadokból szép fakereszt
szembogarat falra szegez

lábánál márvány medence
időnként megmozdul benne
kórus hangját hullámzó víz
kővé meredt szíveket hív

elmerülni kegyelemben
régen itt új kezdet lettem

ismerek azóta sokat
máshonnan jött képmásokat
csodálom a Kárpátokat,
sivatagot, korallokat

Isten engem úgy helyezett
hogy mi Alföld Petőfinek
az nekem míg élek marad
otthonom a fehér falak

innét fakadt élő vizet
ittam s szedtem emlékkövet

időről időre hát
körbejárom a kőoltárt
Ében-Háézer épület
az Úr mindeddig megsegített

a jót őrizd, a rosszat engedd
porladni a gyémánt mellett
vedd a jószándékot oda
hol kétséges a tettek oka

magas fehér sima falak
a háttérben tanítanak

sokat elbír a jóakarat