Életünk Istene!
Nemzedékek követik egymást, télre újabb tél köszönt, egyik karácsony jön a másik után. Ám mi, képmásodat hordozó teremtményeid egyre csak ámulunk, hogy két évezrede ott, a betlehemi ég alatt, földünk egy „jászolnyi” méretű helyén határtalan Létezésed összeért a mi életünkkel.
Felfoghatatlan csoda, ahogyan egyszer csak csöndben, tapintatosan megérkeztél ebbe a jóságra és békére sóvárgó világunkba. Nem akartál mást, csak egészen közel hajolni hozzánk, hogy meghalljuk szívdobbanásodat, megismerjük hangodat, felfedezzük irgalmad anatómiáját.
Megszokhatatlan tény, hogy itt vagy: végtelen tágasságodat provinciális, szűkös létünkhöz igazítottad, és elkezdted velünk Nagy Történeted egy új fejezetét. Megleptél minket emberségeddel. Megismertetted velünk merész szándékodat, hogy Te bennünk is emberré akarsz válni. Mert az a vágyad, hogy velünk folytasd emberré születésed nagy kalandját. Azt szeretnéd, hogy életünk eseményei belesimuljanak Nagy történetedbe.
És ehhez a különleges kalandhoz kapaszkodónkul adtad a szeretetedet, bátorításul a szavadat, vigasztalásul a gyöngeségedet és törékenységedet, erőforrásként a jelenlétedet. Mindent megadtál nekünk, hogy többé már ne féljünk élni, szeretni, bízni.
Ezért hát örömmel áldunk, hálával dicsérünk Téged ezen a karácsonyon is. És továbbra is csak ámulunk…
Fotó: Willow Tree