takarj el jó ruha
takard el szégyenem
takard el azt ami
oly régen félrement
csökött rossz részemet
ne lássa senki sem
takarj el jó ruha
takard el csendesen
mert hogyha meglátja
azt nézi majd a szem
tompa múlt képei
lógnak a testemen
döbbenve nem értik
hogy lettem én ilyen
nem nagyon sejtették
árnyékolt életem
fakulnak nem múlnak
sohamár örökre el
hegekkel támadott
Krisztusnak teste fel
nem titkolta ruha
dicső bőr sebekkel
átoknak szegnyoma
hithozó emlékhely
mutassam hát én is?
kit érint az érinti
nem oly dicső mégis
a képet kiegészíti
levetkőzném ruhám
megtört ént mesélni
könnyet bontó szépnek
láthatna így férfi?
takarj el jó ruha
takard el szégyenem
takard el azt ami
oly régen félrement
csökött rossz részemet
az lássa Istenem
ki takarva ölelné
egészen csendesen