Gyümölcstermő

A szerkesztő előszava a hónap témájához

A nyári jövés-menésben minduntalan Isten teremtett világának gazdagságában pihenünk meg, üdülünk fel. Sokunk átélése lehet, ahogy asztalhoz vagy egy hintaágyba telepedve meggyet, cseresznyét, ribizlit, málnát, barackot, szilvát, dinnyét majszolunk, vagy talán még lekvár is készült egyik-másikból, üvegbe zárva, télire őrizgetve a nyár ízeit. Csodáltuk az autóutak mentén elterülő sárguló búzamezőket, majd aratás után a gusztusosan otthagyott felhengerített bálák kedves látványát. Akinek szőlője van, most kóstolgatja a termést, vizsgálgatja a cukorszintet, és tervezi a még hátra lévő őszi munkálatokat. Lassan a dió, az őszi alma és a körte is ontja gyümölcseit.

Az igében olvashatunk Isten gondviseléséről, ami a teremtett világban naponként tárul fel számunkra. A Nóéval kötött szövetségben azt mondja Isten: Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka. (Mt 8,22). Az ítélkezés kapcsán Jézus rámutat, hogy ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak (Mt 5,45).

Ő tehát az, aki munkálkodik, akitől ered minden élet. De nem egyedül teszi ezt. Bevon bennünket, teremtett képmásait, nemcsak a teremtett világ gondozásába, hanem egyúttal a gyümölcstermésbe is, hogy a mi életünk és lényünk is gyümölcstermő, jó ízű, éltető legyen. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon. (Jn 15,16) Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. (Jn 15,2) A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. (Gal 5,22-23)

Mindezzel együtt, mind a természetben, mind a magunk természetében újra és újra megtapasztaljuk, hogy magunkban mennyire kevesek vagyunk ehhez, hogy mennyire kiszolgáltatott lét ez a gyümölcstermő élet. Mennyi mindenre van szüksége a növekedő életnek, ráadásul a megfelelő időben. Napfény, csapadék, tápanyag, bogarak, méhek, stb. És mennyi kártevő nyüzsög, no meg a betegségek!

A halál fenyegetésében egy áldott gyümölcs Magja helyezte teljesen új dimenzióba a vetést és aratást, a növekedést és a szüretet. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. (Jn 12,24)

Mindezek kapcsán gyűjtöttük egy kosárba az e havi terméseket, amelyek egyszerre nyitják meg szemünket a lét gazdagságára és annak megtörtségére, a Megváltó munkájára és a mi felelősségünkre.

Áldott olvasást, szemezgetést kívánunk!