A deszkára festett képet Dániel könyvéből a három fiatalember története ihlette, akiket Babilon királya tüzes kemencébe vetett bátor és rendületlen hitük miatt.
Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud
minket szabadítani az izzó tűzes kemencéből …!
De ha nem tenné is, tudd meg ó király, … nem
hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállítottál!
Nebukadneccar király … megdöbbent …:
Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe?
… Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben,
és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik
pedig olyannak látszik, mint valami isten. …
a királyi udvar emberei … látták, hogy ezeknek
a férfiaknak semmit sem ártott a tűz, a hajuk szála
sem perzselődött meg, a ruhájuk sem égett meg,
sőt még a füst szaga sem járta át őket.
Nebukadneccar ekkor így szólt: Áldott legyen
Sadrak, Mésak és Abéd-Negó Istene, mert
elküldte az angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik
benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték,
és kockára tették az életüket, de a maguk Istenén kívül
nem tiszteltek egy istent sem, és nem hódoltak előttük.
Dániel 3,17-29.