Határkőnél félálomban

csigalépcső foka recseg
idők csavarján egy menet
kérgembe fúr a szél csenget
szélcsengettyűjén a csendnek

néma szemek bentről néznek
megkérdőjelezve félnek
sípok, dudák és lidércek
szembogártüzet idéznek

hajat vágok, foszlik ruhám
sok hang peng pár gitár húrján
dalban kihűl, mint délután
nyugvó nap év horizontján

vidéken galambok szárnya
reppen fel belőlem hátra
berepülni kék zöld sárga
tájat mi a vándort látta

villámokat hoznak vissza
pereg a szív, a filmkocka
emlékek körtánca nyomja
el a vándort félálomba

színörvényben az érzelem
mennyi mezőn általmentem
idén is volt szög, volt selyem,
volt méz és volt petrezselyem

rég megmetszett fáknak ága
tervezni kezd bimbózásba
kérgén még mindenki kába
de nem vastagodott mindhiába

várd csak várd a napfelkeltét
az olvadást, fáknak jókedvét
hozd felszínre mit földsötét
megérlelt, hogy virágozzék