Lassan ízlelem
Őszies, színes szellő
Összhangzat csendben
Egy kis alakú, de ahhoz képest vastag könyvecskét tartok a kezemben. Dávid István Isten szótagolva c. könyve egy szokatlan és izgalmas útra hívja az olvasót hetente, illetve akár naponta. Mondhatnám, hogy egy áhítatos könyv. És valóban, áhítatos könyv, mert minden hétre egy igét ad olvasására, de nem ad annyi betűt, annyi magyarázatot, mint általában a protestáns világban megszoktuk. Inkább imádságos vagy elmélkedős könyvnek nevezném, ha van ilyen, és ha meg kéne nevezni. Egy hétre csak egy igeszakasz. Nem beszél sokat. Inkább inspirálódik és inspirál, megdolgoztat. A posztmodern jelző is eszembe jut róla: a stílusa, grafikája színes, ötletes, a szöveg kissé töredékes, a lazán kapcsolódó gondolatok mellett haiku, szófelhő, kép található, nem is beszélve a dallamokat rejtő QR kódokról. Amolyan összművészeti alkotás. Túlvezet a könyv és az olvasás keretein. Megállásra, imádságra, elmélkedésre hív.
Keveset beszél és ez kihívást ad, hogy azzal a kevéssel lakjak jól. Érdemes jól megemészteni. Kérődzni való, mint ahogyan a régiek ajánlották az Isten igéjének olvasását. A szótagolással minden egyes betűnek és szótagnak hangsúlya van, köztük pedig tér, mint a szünet a hangok között a zenében. Ez a tér, ez a szünet is lehet az imádság tere. A szünet abban is megjelenik, hogy a heti igékhez hat különböző megközelítés tartozik, így egy nap szabadon marad a héten. “Ötvenkét hét, hat impulzus – hogy a hetedik belőled induljon.”
Ajánlom mindenkinek, akinek jelenleg akár egy szó is sok, vagy éppen elég. És azoknak is, akik egy fonalat keresnek heti vagy napi elmélkedésre, elcsendesedésre. Advent, mint az egyházi év kezdete, vagy január 1. jó időpont arra, hogy belevágj a könyv olvasásába, rendszeres ízlelgetésébe.
A könyv hátulján ezt olvashatjuk:
“…ha már mindenképpen beszélni kell, a dadogáshoz való jogot, a szavak keresgélésének kínos jogát is visszakövetelem, hadd lehessen fenntartásom minden szóval szemben, hadd gügyöghessek én is, mint egy újszülött, és engedtessék meg, hogy irtózzak is közben minden igazságtól, ami magyarázatként cinikusan a valóságra rátelepszik, és létrehoz valamit, amiben sem neked, sem nekem nincs már hely, és amiben Isten is minden közhelyes valóságával és esendőségével együtt, mindannak társaságában, amely valaha önmaga akart lenni, csak lábjegyzet…”
A haikuk, a fotók, a mondatok, az ige-szófelhők és a QR-kódok mögött rejtőző zenei világ mind-mind visszautalnak arra az igerészre, amivel a hét indult. Mindegyik egy kicsit másként, de magán hordja a felkelő és lenyugvó nap áldásait, benyomásait. Ötvenkét hét. Minden hétre egy-egy igeszakasz, és az ahhoz kapcsolódó különböző módszerekkel történő kibontások.
Megjelent és megrendelhető a Koinonia kiadónál. A szerző hasonló néven a Facebookon is van egy oldala.
(A kezdő haiku nem a könyvből való, hanem bennem született a könyvvel kapcsolatban.)
