Jézus

pixabay.com

Mindig is nehezen értettem meg a világot. Magamra és másokra is címkéket aggattam, hogy boldoguljak, hogy biztonságban érezzem magam. Amíg nem telt meg tartalommal egy-egy címke, vagy nem találtam valakire a megfelelőt, nem tudtam jól működni abban a kapcsolatban. 

A sajátjaimmal is meggyűlt a bajom. Lassan nyert értelmet és bontakozott ki, hogy milyen feleség, anya, barát, kolléga is vagyok én. Hosszú idő volt, amíg a családommal, barátaimmal, munkahelyemen önmagam tudtam lenni. Míg már nem akartam megfelelni, sem védekezni; nem értékeltem sem alul, sem felül magam. 

A gyötrelmes, ám mégis csodálatos lelki folyamatok közben azon is elgondolkoztam, kicsoda nekem Jézus. A Barátom? Vezetőm? Segítségem? Legfőbb Bizalmasom? Reménységem? Megváltóm? 

Compassion – There’s often more to the story than what first meets the eye. Michael Belk https://journeyswiththemessiah.org/

Rá nehéz megfelelő címkét találnom. Ő mindez együtt. És még valami. A Tanítóm, Mesterem. Nagyon sokat tanultam Tőle, Vele. Elmondhatatlan, felsorolhatatlan. A legfontosabb talán az, hogy akkor tudok szeretetet kapni és adni, ha Jézus él bennem. Nehezen fogadtam el bárki szeretetét, barátságát, mert nem akartam, hogy összetörje a szívem, hisz engem nem lehet hosszútávon szeretni. Nehezen is adtam az enyémet. Azt gondoltam, nem kell az senkinek. Hisz értéktelen, terhes, csúnya, semmirevaló. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a másikat, aki legszívesebben visszautasítana, hogy szánalomból el kelljen fogadnia. Lassan értettem meg, az én szeretetem, barátságom önmagában lehet, hogy értéktelen, de ha Jézusét adom, az értékes, szép, tiszta. Ehhez viszont először az Ő szeretetét, barátságát kellett megértenem, megéreznem, elfogadnom, viszonoznom. És akkor ez a szeretet ad mondatokat, amikor nehéz sorsú gyerekekkel beszélgetek. Ad békességet, nyugalmat a számomra megoldhatatlannak tűnő problémákat letenni Isten kezébe. Ő ad erőt és időt, hogy a sok feladatot el tudjam végezni és mellette legyen időm Rá is. Ad bizonyosságot, bátorságot az új feladatokhoz, hogy képes vagyok rá. Ad mellém embereket, akikkel őszintén élhetek át meghitt pillanatokat. Ad kicsi csendeket, amikor látszólag nem történik semmi, csak békét, nyugalmat érzek, vagy épp megértek valamit, és tudom, hogy mindez azért van, mert Ő velem van. Ad olyan férjet, barátokat, társakat, akik segítenek eligazodni a világban. Ad jóízű beszélgetéseket, amik továbbvisznek. Segít letenni egy-egy félelmemet, hogy megtapasztalhassam azt a szabadságérzést, ami máshoz nem fogható.  

Megtérésem után legszívesebben odamentem volna a hitben előttem járó, számomra kedves emberekhez és csak annyit mondtam volna nekik: „Mesélj nekem Jézusról!” Ez a vágyam máig megmaradt, sokszor nyitom így ki a Bibliám az evangéliumoknál. Van, hogy csak hagyom, hogy átöleljen, vigasztaljon, szeressen, átjárjon nyugalma, békessége. Van, hogy kiüresedve megyek oda, vagy kérésekkel, kérdésekkel terhelten. Ott hagyom lábainál a fájó mondatokat, mozdulatokat, a magamra erőltetett elvárásokat, és könnyű szívvel lépek tovább. 

Örömmel, hálával, köszönettel telve is Hozzá sietek. Olykor pedig kiválasztok egy számomra érthetetlen, megfejthetetlen fogalmat, és ezt szem előtt tartva olvasom a sorokat. Megnézem, hogyan szeret, hogy tanít, hogy fordul oda az emberekhez. Reá tekintek, és így leegyszerűsödik a bonyolult, fényessé válik a sötét, magassággá a mélység, elviselhetővé az elviselhetetlen, tisztává a szennyes, megoldandó feladattá a probléma, szerethetővé a bűnös …