Képtelen képek 1. rész

– A Képtelen képek egy képtelen történetbe vezetnek be, megosztva mindazt a képtelenséget, ami megtörtént.

– De hogyan történhet meg valami, ami képtelenség? Nem épp azért képtelenség, hogy képtelen legyen az, hogy megtörténik?

– Igen, éppen ez a lényeg. Képtelen dolgok az emberi valóságban nem történnek. Ez a földi lét és valóság törvényszerűségeinek van alávetve.

– Hát éppen erről beszélek, ha valami képtelenség, hogy megtörténjen, az akkor nem is fog megtörténni, hiszen nem lehet, hogy megtörténjen. Mégis azt igéred, hogy ezek a képek egy képtelen történetbe vezetnek be.

Akkor ez egy mese.

Az nem is olyan nagy dolog: mesét mesélni. Abban elfér minden képtelenség, amit csak el lehet képzelni.

– Igen ám, csakhogy a mese a képzelet világában marad. A történet azonban, amivel itt találkozhatsz, az nem mese, hanem valóság. Sőt, ha úgy tetszik, véres valóság.

– Akkor mondd el végre, miként történhet képtelenség, olyan lehetetlen dolog, ami mégis valóságos és igaz!

Képtelen történet 1. rész

amelyben az Örökkévaló az idő alá veti magát.

A Tágasság láthatatlanul ölelt körül mindent, s ez a minden önmaga volt, mert rajta kívül más  nem létezett.

Tágassága teljessége teljesen tágas és tökéletesen teljes és tágas volt. Míg egy napon az Örökkévaló Tágasság Öreggé nem vált, teret és időt teremtve.

Amint a teret körbeölelte, saját idejét, az idők kezdetét és a kezdet idejét is kijelölte. Ez másképp nem is lehet, mikor a Tágasság szűkössé kezd válni.

Ugyanebben a pillanatban az Öreg idejének teljességét megérezve az öregségben rejtőző ifjút, az Újat is azonnal magához ölelte, és azzal összefonódva, immár erősen és szilárdan uralta a kijelölt tereket.

A Láthatatlan tere a kijelölt téren belül és kívül is jelen volt, mert teljességében ezután is mindenütt jelen volt, hisz lénye lényege a teljes tágas jelenvalóság. S ez mit sem változott.

Az Öreg az Újon megpihenve Láthatatlan magából kiábrázolt egy részletet, aranyosan díszesen keretezve a teret.

A  szűkülő tér a szavak mulandóságát magára öltve, egyre szűkebb teret jelölt ki magának.

Ez kikényszerítette az Íves, az aranyosan ragyogó más, megmutatkozását.

Ahhoz, hogy az Íves a szögletes világban befogadást nyerjen, szét kellett törnie, harmóniájának és titkon magában rejtett végtelen idejének szét kellett hullnia. Mégis Íves léte bölcsőszeren ölelte körül és lépte át az őt határoló szögletességet.

Egész íves léte a díszes aranyosra és az ősi szövegdarabokra mutatott.

Ez a két szögletesen körülhatárolt tér-darab tovább szűkült és lehullt, ezzel még zártabb tereket jelölve ki, melyeket az Új tart össze.

A két kis méretű keret az első Képtelen történet záró epizódja, egyúttal a második Képtelen történet kezdete.

(Szerkesztői megjegyzés: Votin Dóra Képtelen Képek című kiállítása a 2018-as Művészetek Völgye keretében, a Református Udvarban, a Képtelen kertben valósult meg. Honlapunkon három részben, szeptember-október-november tesszük közre a kiállításra készült alkotásokat és a hozzájuk fűződő írásait a művésznőnek.)