láttam keresztet falon
emberfiával s nélküle
láttam oltáron
kősírokon dőlve
láttam aranyláncokon
tintával kivarrva
mutatta filmvászon
templomoknak tornya
énekelte szép vakon
kicsiny és nagy banda
mesélte már monoton
hitetlenek sarja
vitte hírét hajnalon
harang és szél karja
benső csendes imákon
két kéz szorongatta
hittem mégha hamis szív
hordja is e szépet
a kereszt képe színigaz
s megérinthet téged
mert látott ő már embert
régi rongycipőben
kopott templompadon
újdonsült örömben
elfásult palástban
megvasalt öltönyben
őszinte szoknyában
elhazudott csöndben
figyelt a toronyról
nézte az ékszerészt
óvta az ácsot
elénekelt sok részt
ült a börtönben
sírva a sarokban
remegett a szélben
megizzadó szóban
s mégha hamis szív is az
várja reá nézzen
hogy sorsfordító szépen
ő rá visszanézzen