elfogynak a lábnyomok
előttem Isten országa
megáll, leül, nyugodt
homokba írt elsodort sorok
lassulásra hív a fennsíkon
tanít mély levegőkkel
tágítani amit látok
szabad hétköznapiságot
nem kér most óriásokat
a kicsinyek hű imái
védik a várakat
fellegekből ránk fény árad