Egy találkozás emlékére, Leventének, 2007. augusztus
Boldogok, akik zuhannak,
zuhannak, esnek és esnek,
mert őket meglepik az örökkévaló kezek.
Áldottak az együgyűek
horgonyuk rögzíti őket.
Áldottak, kik nem magukba kapaszkodnak,
hanem abba, ki úgyis fogja őket.
Áldottak, kik nem tudják összetartani,
magukat sem, lelkükre más vigyáz.
Áldottak, kiknek marka üres,
kik kincsét máshol őrzik, gazdagságuk ki nem fogy.
Áldottak, kik elvesztették a tájékozódást,
kik megnyerik a szent lámpát.
Áldottak a tudatlanok,
eggyé válva azzal, Aki mindent tud, a szíveket és a csontokat is.
Áldottak az alkalmatlanok, kik a holtbiztosok erején mulatnak,
gyengeségüket elragadja az erő.
Boldogok a reménytelenek,
mert meglepi őket a remény.