Zágráb-Budapest. Vonattal. Hat óra. Számomra ez egy olyan utazás, mely az otthonosságból az otthonomba tart. Kaproncától magam maradtam a fülkében. Csendben lehettem, figyelve a rohanó tájat, miközben lassan esteledett.
Az elmúlt két napban egyedül lehettem. Olvastam, sétáltam, imádkoztam és írtam. Kiszakadtam, kiutaztam az életemből, hogy nagy levegőt vegyek, és távolabbról nézhessek rá. Ezt az ajándék időt olyan természetesen és szépen élhettem meg Isten jelenlétében.
Ahogyan a vonatablakon át kinéztem a sötét éjszakába, az üvegen tükröződve megpillantottam a velem szemben lévő három üres széket, egészen különleges megvilágításban. Megdöbbentő látvány volt, akkor és ott. Nem bírtam levenni róla a szemem.
A Szentháromság ikon jutott eszembe.[i] Csak mi együtt: mintha vendég lennék ebben a Szent Társaságban. Beülhettem, és Velük utaztam, Ők pedig velem. Békesség és öröm töltött el, megrendülve csodáltam a három üres – a hit szemével mégis foglalt – helyet. Befogadottság ez. Nem vagyok egyedül hagyható. A fény nem rám esett, hanem Rájuk. Az én dolgom csak lenni, benne lenni ebben a közelségben, a legnagyobb valóságban: Otthon.
Ez az igazi otthonosság – mindenen túl!
[i] Utalás Rubljov Szentháromság ikonjára, amit az 1Mózes 18-ban leírt látogatás szimbolikus értelmezése alapján festett.
Fotó: Sóskuti Zoltán