Nagymamám emlékére

fotó: Hélisz Kati

Halottak napja van.
Gyertyák világítanak s elégnek.
Egyedül vagyok a zörgő avar csendjében,
megriadok a sírok árnyékától.
Egy vörös levél bájosan kacag az elmúláson,
nem tudva, mi fáj a létezőnek.
Bizarr avarszőnyeg
közé hullik
végleg és könnyedén.
Senki sem siratja.
Én meg gyászolom halottaim,
kik a köd borongós homályába veszve
átlépték a világ végső nagy kapuját.